Egyensúlyt!

"Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük." Andrew Matthews

Friss topikok

Naszály (dagonya) trail

2013.11.24. 07:45 vanda0731

Csak az értheti ennek a szépségét, akinek az óvodában a jele sár vagy kismalac volt. Vagy az aki, a családi házuk udvarán vagy a Balaton partján a homokozóban nem várat épített, hanem dagonya-erődítményt!

DSC_0512-1.JPG

Ancsur vetette fel, hogy menni kéne terepre futni, mert az olyan jó móka. Mivel az Ő invitálásainak nem lehet nemet mondani, így átszerveztem a hétvégémet, és beneveztem. Az első arculcsapás az volt, amikor megláttam, hogy 24.2 km-re 1120 m szint jut. No sebaj, valahogy csak menni fog, túl fogom élni, mint ahogy az első igazi, otthoni terepfutást is. 

Útvonalleírásokban, élménybeszámolókban olvastam, hogy a szintkülönbség főleg a táv első felében lesz. Próbáltam tartalékolni az erőmet, ezért az emelkedőkön gyalogoltam, a síkon, illetve a lejtőn (már ahol lehetett) ott futottam. Az első 200m után egy jókora emelkedővel indítottunk, ami a rengeteg esőnek köszönhetően fel volt ázva, és totál csúszós volt. Össze-vissza (főleg lefelé) csúszkáltunk a terep cipő ellenére, mi lett volna még akkor, ha normál, aszfaltos cipőben mentem volna?!?! A táv nagy részében két lánnyal futottam, előzgettük egymást. Mivel ők gyakorlott terepesek voltak, így többször segítettek, hogy hogyan juthatok előbbre könnyebben. Ezúton is köszönöm a tanácsaikat, és a motiválásukat. Az első 7 kilit majdnem másfél óra alatt tettük meg. Hihetetlenül csúszós  és emelkedős volt. A legszebb az egészben az, amikor a cuppogós sárban mész hegynek felfelé majdnem négykézláb, vagy amikor nem tudsz (jobbára inkább félelem miatt, nem mersz) futni az amúgy futható részen, mert csúszik a rézsűs ösvény, és ha lefelé megcsúszol, akkor a domb aljáig meg sem állsz, mert olyan meredek az erdő az ösvény alatt. 

Fotor112473258.png

Sikeresen megérkeztem először a  teljesen ködbe burkolódzott Naszály csúcsra, amikor is közölték, hogy bizony még egyszer fel kell ide kaptatni, nem esett valami jó, de nem volt más választásom, mert nem akartam az erdőben éjszakázni. Lefele elég meredek volt. Alig mertem futni, jobbára ahol futottam, ott is eléggé fékezősre vettem a figurát, mert nem akartam hatalmasat borulni. Mondanom sem kell, hogy a 7. kili körül, már szépen jelezte a tejsav azt, hogy nagyon jól érzi magát a combjaimban.... (természetesen a magnézium ampulla a kocsiban maradt, hol máshol?!?! ) Elérve az első, és egyetlen (...) frissítőpontot 2 óra alatt (11 km), örömmel konstatáltam, hogy már csak egyszer kell felmászni a kilátóhoz. Valójában mászás volt a javából, mint legelőször is. Többször éreztem úgy, mintha egy klettersteig túrán lennék, csak a beülő, a sisak, és a kiépített út hiányzott. Nagyjából az utat több szakaszon így tudnám jellemezni... 

 

Miután másodszorra is meghódítottuk a kilátót, a pontőrök megnyugtattak, hogy egy kellemes lejtő után, már futható lesz a maradék 9 km, amire 1 és 3/4 órám maradt a 4.5 órás szintidőből. Gyors fejszámolás után arra jutottam, ha tényleg jól futható, akkor be fogok érni, annak ellenére, hogy a tejsav igencsak húzta már a lábam. Nos, a helyzet az volt, hogy egy hosszú és meredek sziklás részen eléggé lassan haladtam, mert féltem az eleséstől, majd pedig egy újabb hosszú, meredek de dagonyás rész következett... Az utolsó 6-7 kili valójában futható volt. Öröm volt hallani a cipők cuppogását a bokáig érő sárban. Majd egy hosszabb mezős rész, és egy erdei ösvény után örömmel futottam be a célhoz. 


Fotor112473533.jpg

 

1471141_594418790628886_808631990_n.jpg

A versenyközpont egy új, akadálymentesített erdei iskolában volt. Nagyon igényesen volt kialakítva. Nagyon tetszett az, hogy az összes futó beérkezést követően levette a cipőjét a bejárat előtt, nem trappoltak végig a mocskos cipőjükkel.
Nagyon jól esett, hogy a beérkezésnél meleg teával, valamint levessel fogadtak. A pályakijelölés remek volt, esélye sem volt az embernek eltévednie.  A szervezők és a segítők kedvesek voltak, csak azt nem értem, hogy miért volt ilyen drága a nevezés? 

 

A tapasztalataim a következők:

- nagyon gyerekcipőben járok  még a terepfutás terén,
- terepre bizony többet kell edzeni,
- minden időjárásban a terep, a természet az úr...
- terepen futni mókás,
- a terepcipőm kicsi, egy fél számmal nagyobb kell,
- ajánlott lenne több törzsizom erősítést csinálnom, és akkor nem fájna a derekam. 

Te is voltál mostanában terepen?

Vanda

Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::


Tovább az EgyensúlyOM portálra.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyensulyt.blog.hu/api/trackback/id/tr825652538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.11.25. 14:08:46

Gratu! Jó kis verseny lehetett, gondolkodtam volna az induláson, de már korábban eligérkeztem máshova.

A tapasztalataidat lájkolom, a core erősítés baromi fontos terepre, és talán evidens, de terepfutásban gyakorlatot csak terepen futva lehet szerezni. Nehéz terepen, nem a parkban :) Hajrá!

vanda0731 2013.11.26. 07:01:00

@Bozót: Köszi a tanácsokat :)