Az utóbbi években egyre inkább azt érzem, hogy az itthoni munkamorál erősen elindult a mediterrán országok felé. Júniustól szeptember közepéig nyár van, meleg van, senki sem dolgozik, üresen konganak az irodák. Ilyenkor kihívás üzletelni, tárgyalni. Szeptember közepén végre elindul a világ és két egész hónapon át, nagyjából november közepéig dübörög a gazdaság. Onnantól beüt a téli depi, rövid nappalok, hideg, hó, karácsonyi előkészületek. Ez egészen január közepéig tart. A lendület azonban egészen március közepéig nem szokott visszatérni, hiszen télen olyan macerás kimozdulni. Március közepére vége a hidegnek, viszont indul a hosszú hétvégék szezonja. Március 15, húsvét, május 1, stb. Azt tapasztaltam, hogy a hosszú hétvégék előtti és utáni héten is bolondok háza van. Május második hetétől júniusig ismét dübörgünk, ilyenkor egyszerűbb megkötni a nagy üzleteket.

Azaz, annak ellenére, hogy az év 12 hónapból és nagyságrendileg 250 munkanapból áll, kicsit sarkítva ebből kettő és fél hónap használható valamire. Persze ez sem teljes értékű, hiszen hétfőn még a hétvégét pihenjük ki, kedden utolérjük magunkat, szerdán hatékonyak vagyunk, csütörtökre elfáradunk, pénteken pedig már lélekben szombat van. Nagyon sarkítva az egész év során 8, azaz nyolc teljes mértékben használható munkanap van.

Áprilisban szerencsére sok találkozóm és tárgyalásom volt, a legtöbb folyamatban lévő projekttel sikerült szépen haladni. A jó időnek és a lendületnek köszönhetően a nagyobb terhelés mellett is sikerült időt szakítani a sportban kitűzött céljaimra. Sajnos kevesebbet, mint szerettem volna, azonban most a fő prioritás az üzleti fejlődés.

Futni többször is lett volna kedvem elmenni, de ennyi fért bele az időbe. Három versenyre is eljutottam. Hétközben viszont korlátozottak voltak a lehetőségeim, a tárgyalások miatt a hétköznapok igen hosszúra nyúltak.

Bringázni jóval kevesebbszer sikerült, mint szerettem volna. A kitűzött 300 km-ből így is csak 12 km hiányzik. Sajnos az öltönyös napokon nem tudok bringával menni. Próbáltam, hogy a kormányon viszem szatyorban az öltönyt és a tárgyalás előtt átöltözök, de nem igazán jött be. Kényelmetlen így tekerni egész nap, ráadásul izzadtan megjelenni sem túlságosan előnyös. Remélhetőleg a májusi hétvégéken el tudok menni bringatúrákra, jó lenne már hosszabb utakat is megtenni. A tavalyi túrákkal ellentétben idén valószínűleg nem fogok 100 km körüli távokat vállalni, elég lesz az 50-70 km.

Úszásra sajnos most sem jutott idő, pedig már mennék, lenne hozzá kedvem.

Kíváncsian várom a májusi eredményeimet. Mivel a munka ünnepét egy igen csúnya tüszős mandulagyulladással ünnepeltem, jó eséllyel kiesik másfél-két hét is az edzésekből.

Az év korábbi hónapjairól írt beszámolóim itt olvashatók.

Zoli