Három hónapja keresek állást, egyelőre eredménytelenül. 

Sajnos igazuk volt a vészmadaraknak, akik annó azt rikácsolták, hogy meg fogom bánni, hogy hazaköltözök. Félretéve a romantikus indokokat (barátok-család-honvágy-külföldön csak egy külföldi vagy-nekem magyar pasi kell-stb), nettó szopás, vannak olyan kellemetlen aspektusai, ami csak így, munkanélküliként tudatosul. Egészen egyszerűen bele lehet süllyedni a kilátástalanságba és kezdem megérteni, hogy miért van ennyi több diplomás hajléktalan és lecsúszott alkoholista.

A konduktori diplomám itthon ugye felejtős, mert a közalkalmazotti fizetés arra lenne elég, hogy kifizessem az albérletet meg a rezsit. Persze csinálhatnám azt, mint amikor legutóbb itthon éltem, hogy a Pető mellett az éhenhalás ellen dolgoztam még napi 5-6 órát, na az igazi zombi üzemmód volt, se hétvége, se pihenés, se semmi, de hát minek is az? Minél jobban kilóg a beled annál jobb! "Ne panaszkodj, másnak sem könnyebb!" "Fogtál volna magadnak egy gazdag pasit, akkor nem lenne semmi gondod." "Nem kellett volna hazajönni." "El lehet innen menni."  Engem eddig valóban elkényeztetett az élet, mert még soha nem voltam munkanélküli. Egy percre sem. Külföldön mindig megvolt, hogy hova megyek és amikor hazajöttem, akkor is egyből találtam melót. 

Azt hinné az ember, hogy egy angol szakfordító-tolmács diploma nem csak arra jó, hogy kitöröljem vele a seggemet. És de. Fotózás? Hagyjuk. "Jaj, nekünk ez nagyon drága! Majd családon belül megoldjuk a fotózást, az apósom prímán pofán tudja vakuzni a vendégsereget, Mariska néni pedig remekül komponál és hihetetlen érzékkel vágja le az ifjú pár lábát..." 

Mi történik a gyakorlatban?

Egy csomó állás van meghirdetve. De tényleg! Ez az ország az álláskereső kánaán! Több ezer új munkahely, lehetőség bárkinek! Versenyképes fizetés, fiatalos csapat, európai munkafeltételek. Vegyük például ezt a menedzser asszisztensi állást, ami a titkárnő eu konform megnevezése. Teljes munkaidő, az elvárásokat vagy fél oldalon keresztül sorolja és bruttó 120 000 Ft a fizetés! Ha jól számolom, annak a nettója kb. a minimálbér.

A dolog ott bukik, hogy én jelentkezek a megadott email címen, elküldöm a CV-met és... Nem történik semmi. Egy idő után kedvesen érdeklődök, hogy megkapták -e, és... Semmi. 35 helyből négy azaz 4 jelzett vissza, ebből az egyikről kiderült, hogy egy kamu scientológusok, micsoda szerencse, ugye? Az volt a mázli, hogy már az interjún megéreztem, hogy valami nem stimmel. Javaslom minden álláskeresőnek, hogy guglizza meg az adott céget, mert érdekes infók derülhetnek ki.

Most szinte látom, ahogy a megmondóemberek kéjes mosollyal az arcukon bólogatnak és azt mondják, hogy "igen, itthon ez megy." Meg: "küld el még 100 helyre és abból talán lesz valami." "Kellett ennek is hazajönnie..."

Egyelőre még nem adom fel az itthoni létet.

Ancsur