Igen, te itt, akit szinte soha egyetlen szóval sem méltattalak. Szeretnélek most megszólítani, megölelni. Képzeld, csak most tudatosult bennem igazán , hogy mióta együtt élünk, azóta vagy Te a legjobb, és legodaadóbb munkatársam. Egyetlen percre sem távolodsz el tőlem, kitartasz mellettem jóban-rosszban. Egyfajta házasság ez a javából. És mint a számomra legtökéletesebb házastárs, jelzel egyből ha valami diszharmónia van köztünk. Jelzésed egyértelmű, és pontos. Tudom, igényeid kielégíthetők, nem kérsz sokat, de azt kérlelhetetlenül. Ha pedig figyelmen kívül hagyom hívószavaid, Te mégis rugalmasan, és türelmesen vársz, ameddig csak tudsz. És még sokkal tovább is. Néha pattanásig feszülve. Épp ezért bámulatba ejt tökéletességed, és precizitásod, összetettséged az egyszerűségben.
Igyekszem hát eleget tenni minden apró igényednek. Megadni Neked mindazt, amire vágysz. Minőségi pihenést, táplálékot, kényeztetést. És mivel jelezted felém jogos igényedet, így természetesen munkára is foglak. Tudom, hogy gyűlölöd ha ellustulsz, mert merev, és lassú leszel tőle. Te pedig inkább gyors, és tettrekész formában szeretsz tündökölni. Mozgásra teremtett vagy.
Biztosan érzem, hogy megtaláljuk együtt az egyensúlyt közös életünkben.
Egyszersmind Köszönöm Neked, hogy vagy.
Szeretlek!
