Nem.
Viszont tekertem egy nagyon jót. 100 mérföld egy repülőtéren, rajt éjfélkor.
Bár régóta bringázok, hosszabb túrákra eddig ritkábban indultam. A hosszú is relatív volt. Ha összejött egy 50-60 km-es kör, az már bőven hosszúnak számított. Az éves adag persze így is szép nagy szám lett, mivel a mindennapi közlekedéssel is szépen gyarapodnak a km-ek. A távot viszont eddig nem igazán növeltem.
Tavaly nyáron találtam rá a 24 óra bringa honlapjára. Első lelkesedésemben persze egyből a 24 órás számra akartam benevezni, de szerencsére akkor még erre nem volt lehetőség. Mire megnyílt a nevezési rendszer, már jóval reálisabban láttam a helyzetet és megelégedtem az éjszakai 100 mérfölddel. Ez is nagy ugrás az eddigiekhez képest. Előtte egyszer mentem 100 km-t, még valamikor áprilisban, az volt az addigi leghosszabb. Ez viszont 162 km, ráadásul az éjszaka közepén. Elég nagy kihívásnak tűnt. A tervezett edzéseknek alig a felét sikerült teljesíteni, vagy kedvem, vagy időm nem volt.
A versenyre mégis nyugodtan mentem ki. A 8 órás szintidő, azaz 20 km/h átlagsebesség mindenképpen tarthatónak tűnt. 6:30 és 7 óra közé lőttem be a célidőt, lehetőleg valahol a kettő között félúton, úgy 6:45 körül.
A tett helyszínére Ancsur és Vanda is elkísértek. Biztosan állíthatom, hogy nekem voltak a legkedvesebb segítőim. Sokat jelentett a körök végén a hajrázás, a hajnali órákban bőven elkelt már a biztatás.
A rajt után hatalmas lendülettel indult el a mezőny, az elején megpróbáltam tartani a tempójukat, de 2 km után éreztem, hogy túl gyors. Szerencsére hamar megtaláltam a saját tempómat, nagyjából 27 km/h sebességgel haladtam. Ez lassabb volt, mint ami kényelmes lett volna, viszont semmiképpen sem akartam rohanni. Mivel nem volt még tapasztalatom ezen a távon, inkább lassítottam, hogy maradjon energiám a végére is.
Egy kör 7 km volt, ebből kellett 23-at teljesíteni. A 160 km egyben soknak tűnt, ezért felbontottam 40 km-es szakaszokra, amit tovább bontottam 10 km-es darabokra. Azaz minden 10 km után megvolt a negyed negyede. Az első 40 km nagyon jó volt, vitt az esti lendület. A második szakaszban elkezdtem fázni. Itt még nem öltöztem fel, a hideg legalább frissen tartott. A harmadik szakaszban, 80-tól 120 km-ig kezdett megterhelő lenni az éjszakai fáradtság, ráadásul a kör felén elég erősen fújt a szél. Amikor a végéhez közeledve elkezdett világosodni, egyre könnyebbé vált a tekerés. Az utolsó órákban újra valamivel gyorsabban tudtam haladni, segített, hogy már láttam a végét.
7. helyen értem be, 6 óra 45 perces teljes idővel, 6 óra 26 perces nettó idővel, 25,5 km/h átlaggal. Az előzetes tervet sikerült percre pontosan összehozni. Teljes mértékben elégedett vagyok az eredménnyel. Jövőre újra elindulok, bár akkor lehet, hogy már a 12 órát fogom választani.
Ja, és a legjobb, benne voltam a TV-ben:
