Igen, van az úgy, hogy semmi kedvem nincs megcsinálni a napi penzumot.
Igen, van az úgy, hogy inkább eltolnám a napi edzést.
Igen, van az úgy, hogy a reggeli edzésre nem bírok feltápászkodni.
Igen, van az úgy, hogy semmi erőm nincs a sporthoz...
Igen, van az úgy, hogy úgy veszem fel a futócipőm, mint akinek a hátát verik.
Tegnap történt, hogy reggel 5-re volt beállítva az ébresztőm. Reggelre ütemeztem a napi edzést a programok és teendők sűrűsége miatt, de egyszerűen nem bírtam felkelni, olyan fáradt voltam. Annak ellenére is, hogy előtte nap már 9-kor fellőtték a pizsit... Úgy gondoltam, hogy majd másnap megcsinálom az edzést, helyette megajándékozom magam egy extra pihenőnappal. Gondoltam én...
A napom úgy alakult, hogy rengeteg információt kellett befogadnom, lelket és agyat igénybe vevő momentumot éltem meg. A nap végére pedig zsibongott az agyam, cikáztak a gondolataim...
A futásban azt szeretem, hogy teljesen tisztára mos, feltölt energiával, segít rendezni a gondolataimat. Így a tegnapi hosszú és fárasztó nap után bizony fogtam a cipőmet, és elindultam futni, az extra pihi-nap ellenére. :) Bizony jól tettem.
Szeretem a futás utáni szabadságot!
Igen, van az úgy, hogy edzés végére belátom, hogy helyesen cselekedtem akkor, amikor a gonosz Lusta-manó kísértésének nem engedtem...