Reggel 5 óra. Csörög a telefonom, itt az ideje, hogy felkeljek. Szokásosnál egy kicsit lassabb reggeli. Lakótársam csatlakozik. Már vagy 10 perce beszélgetünk mire kiderült, hogy ő akkor ért haza a mulatozásból, én pedig nem akkor készülődök lefeküdni (nem, nem bírok hajnalig tanulni....) hanem, akkor indulok bringázni.
A kép egészen szürreális.
Miután feldolgozta az információt, elindult lefeküdni, én pedig bringázni. 5:35. Pirkad. Láthatom, ahogy ébredezik a város. Egyszer már áradoztam a hajnal szépségeiről, de vasárnap ez valahogyan teljesen más. Más, nem hétköznapi. Más, mert a vasárnap sokaknak ünnepnap, a család napja, a templomba járás napja.
Forgalom gyakorlatilag nincs. Lehet száguldozni a szinte kihalt Andrássy úton. Elvétve találkoztam néhány alkoholmámoros külföldi turistával. A kép, hogy valaki ilyenkor indul tekerni, számukra értelmezhetetlen.
A társadalom egy másik csoportját is megfigyelhettem. Deres halántékú emberek igyekeztek a hajnali misére. Számukra is érthetetlen, hogy egy fiatal, hogy bír elindulni ilyen korán, sportolni.
A rakpartra leérve, megnézhettem a napfelkeltét háttérben a Parlamenttel. Elképzelni is csodálatos, nem hogy végignézni.
Szeretem a hajnalokat. Mindig új, mindig más, mindig földöntúli. Mindig találok valamit amire azt mondhatom, hogy megérte korán felkelni.
Egyszer próbáljátok ti is ki!
Ti hogy álltok a korán keléssel?
Vanda