Az egyik legnagyobb női magazin nemrégiben közzé tett egy fotósorozatot egy szerintük "plus size" (vagyis molett) csajról, aki a saját fürdőruha kollekcióját mutatja be.
Ízlés dolga, hogy kinek mi jön be, de szerintem ez a csaj csak az amorf, androgün, anorexiás modellekhez képest plus size. Ez a lány nagyon csinos, és hiába fotósoppolták ki a narancsbőrt a fenekéről gondos kezek, simán oda lehet azt is képzelni. A nők 85%-ának narancsbőrös a segge. És akkor mi van?
A képsorozat elgondolkoztatott. Mennyire befolyásolja a média és a divat által rám erőszakolt "jó nő" kép a saját testképemet?
Nagyon.
Pedig nem olvasok női magazinokat, nem igazán érdekel a divat és nem nézek tv-t sem. Mégis, valahogy beférkőzik ez a média és divatvilág által nyomatott "ideál" a tudatalattimba és csendben támad.
Vajon mi az oka annak, hogy már 10 éves kislányok és kisfiúk (!) is éheztetik magukat? Egyáltalán, hol voltak 100 évvel ez előtt az anorexiások? Ezt mind annak köszönhetjük, hogy nem az egészséges testképet közvetítik felénk, hanem csontvázakat nyomnak le a torkunkon. Minél fiatalabb a kislány/kisfiú, annál veszélyesebb.
"Hála" ezeknek a mérvadó és értékes női magazinoknak, a normális alkatú nők nagy százaléka kövérebbnek látja magát, mint amilyen. És erre még rátesznek egy lapáttal a szétfotósoppolt cicababákon szocializálódott férfiak is. Egyszer nagyon csúnyán beszóltak nekem. Azt kérdezte tőlem egy botsáskákra izguló senkiházi, hogy "hogy lehet ekkora seggel maratont futni?" Tudom, hogy egy tahó, és el kellett volna engedni a fülem mellett, de ez azóta is annyira bennem maradt. Még most is, amikor már nincs rajtam annyi háj, mit régen. Tehát kedves fiúk, csak óvatosan a szavakkal.
Bármennyire is próbálod magadat függetleníteni a fentihez hasonló eltorzított valóságtól, mi szerint a fenti lány molett, mégis azt gondolom, hogy nagyon tudatosnak kell lenned ahhoz, hogy olyannak lásd magad, amilyen valójában vagy.
Én most azon dolgozok, hogy szeressem magam.
Ti hogy álltok ezzel a kérdéssel?
Ezt pedig érdemes megnézni:
