Tavasszal, a Vivicittá Félmaraton után gyorsan beneveztem az év összes nagyobb versenyére. Természetesen mindenhol a félmaratoni távra. Az októberi Spar Maratonon pedig a 30 km-t választottam. Ha egyszer lefutottam a félmaratont, nyilván ezt hosszú távon akarom majd csinálni és tök jó lesz minden hónapban elindulni egy ilyen versenyen.
Gondoltam akkor.
Utána jött egy borzalmas K&H Félmaraton, hirtelen közel 15 °C-os melegedéssel, ami talán a legrosszabb futós élményem volt. Persze nem is készültem rá eleget, a szükségesnél jóval kevesebbszer futottam a felkészülés heteiben. Szépen lassan elkezdtem távolodni a hosszabb távoktól. Előjött az üzleti gondolkodás és azt kezdtem mérlegelni, hogy az ilyen versenyektől kapott plusz vajon megéri-e a belefektetett időt. Bármelyik irányból is közelítettem meg, mindig arra jutottam, hogy ez nekem bizony a jelenlegi élethelyzetemben nem egy jól megtérülő befektetés. A sok és intenzív munka mellett teherként éltem meg. Eljött az a pont, amikor kötelességé vált volna a szórakozás.
Na ezen a ponton valószínűleg nem az optimális irányba léptem. A következő lépésem az volt, hogy semerre sem léptem. Pontosabban elkezdtem hanyagolni a futást, hagytam, hogy a korábbi rossz emlékek domináljanak. Miután hónapokon át küzdöttem, elhatároztam, hogy inkább megkeresem azt az optimális pontot, ami boldoggá tesz.
Erre jutottam:
Az edzéstervem legfontosabb paraméterei:
- - a sport célja számomra a kikapcsolódás, rekreáció
- - csak olyan edzéseket csinálok, ami jólesik
- - olyan hosszúságú és típusú versenyeken indulok, amikre az edzésterv felkészít
- - azaz nem célom sok órán, vagy napokon át tartó, jelentős megterhelést jelentő eseményeken indulni
Preferált versenyek, túrák:
- - futóversenyek 15 km-ig
- - teljesítménytúrák 15 km-ig
- - kerékpáros teljesítménytúrák 150 km-ig
- - úszóversenyek 1 km-ig
- - triatlonversenyek sprint távon, ha nagyon megjön a kedvem, legfeljebb olimpiai távon
Az utóbbi hetekben igyekeztem egyre inkább ennek a szellemében elindulni. Egyelőre tetszik, úgy érzem, hogy jó úton haladok abba az irányba, amit hosszú távon és jó hangulatban tudok csinálni. Összeraktam hozzá egy edzéstervet is, de erről majd egy későbbi posztban írok.
Most pedig, a hosszú bevezető után néhány szó a versenyről.
Vasárnap volt a Maratoni Fesztivál, ahol a nagyok maratont futhattak, a kicsik pedig különböző távok gazdag kínálatából mazsolázhattak. Ebből most a 7 km-t céloztam meg. Rövid, kellemes táv, amit úgy is tudok teljesíteni, hogy még csak konvergálok a rendszeresebb edzések felé.
A rajt előtt meglepődtem, hogy milyen sokan gyűltünk össze. Ezres tömegben vártuk a pisztoly durranását. A versenyen az volt a fő célom, hogy hasmenés nélkül sikerüljön teljesíteni. Az elmúlt két nap ebből a szempontból igencsak eseménydúsan telt. Emiatt az, ha 45 percen át sikerül megszakítás nélkül futni, komoly előrelépésnek tűnt. 1 km után viszont eléggé elkezdett morogni a rendszerem. Sikerült meggyőzni magamat, hogy érdemes lenne végigcsinálni a versenyt, hiszen ha kiszállok, biztosan nem kapok érmet. Szerencsére a 3. km előtt összefutottam Ancsával. Innen már tudtam, hogy meglesz az érem. Ha a beszélgetésre figyelek a belső gyötrődés helyett, jóval egyszerűbb lesz a dolgom.
Amikor 5 km-nél a kezembe nyomtak egy Túró Rudit, reflexből majdnem kibontottam. Még időben végiggondoltam a helyzetet és inkább odaadtam egy másik futónak. A környezetemben elég furán néztek rám, tényleg elég fura lehet látni, ha valaki csak úgy, önszántából osztogatja a rudit.
Bár egy kicsit lassúnak éreztem a tempót, az utolsó kanyarokban körülnéztem és rájöttem, hogy sokkal jobb állapotban vagyunk, mint a körülöttünk futók. A 6:45 km/perces tempó kellemes kocogásnak tűnt, lihegés nélkül tudtunk beszélgetni. A szomszédos indulók pedig úgy fújtattak, mint egy porszívóra kötött gőzmozdony. Közben arra is visszagondoltam, hogy másfél évvel ezelőtt egy percet sem tudtam futni, az pedig, hogy 7 percnél gyorsabb legyek, távoli évezredek homályába vesző szintnek tűnt.
Örülök, hogy a 7 km-t választottam. Rengeteg olyan pozitív élményt és visszacsatolást kaptam, ami boldogabbá tett és hozzájárul ahhoz, hogy rendszeresebben induljak el futni.
