Csak az értheti ennek a szépségét, akinek az óvodában a jele sár vagy kismalac volt. Vagy az aki, a családi házuk udvarán vagy a Balaton partján a homokozóban nem várat épített, hanem dagonya-erődítményt!

Ancsur vetette fel, hogy menni kéne terepre futni, mert az olyan jó móka. Mivel az Ő invitálásainak nem lehet nemet mondani, így átszerveztem a hétvégémet, és beneveztem. Az első arculcsapás az volt, amikor megláttam, hogy 24.2 km-re 1120 m szint jut. No sebaj, valahogy csak menni fog, túl fogom élni, mint ahogy az első igazi, otthoni terepfutást is. 

Útvonalleírásokban, élménybeszámolókban olvastam, hogy a szintkülönbség főleg a táv első felében lesz. Próbáltam tartalékolni az erőmet, ezért az emelkedőkön gyalogoltam, a síkon, illetve a lejtőn (már ahol lehetett) ott futottam. Az első 200m után egy jókora emelkedővel indítottunk, ami a rengeteg esőnek köszönhetően fel volt ázva, és totál csúszós volt. Össze-vissza (főleg lefelé) csúszkáltunk a terep cipő ellenére, mi lett volna még akkor, ha normál, aszfaltos cipőben mentem volna?!?! A táv nagy részében két lánnyal futottam, előzgettük egymást. Mivel ők gyakorlott terepesek voltak, így többször segítettek, hogy hogyan juthatok előbbre könnyebben. Ezúton is köszönöm a tanácsaikat, és a motiválásukat. Az első 7 kilit majdnem másfél óra alatt tettük meg. Hihetetlenül csúszós  és emelkedős volt. A legszebb az egészben az, amikor a cuppogós sárban mész hegynek felfelé majdnem négykézláb, vagy amikor nem tudsz (jobbára inkább félelem miatt, nem mersz) futni az amúgy futható részen, mert csúszik a rézsűs ösvény, és ha lefelé megcsúszol, akkor a domb aljáig meg sem állsz, mert olyan meredek az erdő az ösvény alatt. 

Sikeresen megérkeztem először a  teljesen ködbe burkolódzott Naszály csúcsra, amikor is közölték, hogy bizony még egyszer fel kell ide kaptatni, nem esett valami jó, de nem volt más választásom, mert nem akartam az erdőben éjszakázni. Lefele elég meredek volt. Alig mertem futni, jobbára ahol futottam, ott is eléggé fékezősre vettem a figurát, mert nem akartam hatalmasat borulni. Mondanom sem kell, hogy a 7. kili körül, már szépen jelezte a tejsav azt, hogy nagyon jól érzi magát a combjaimban.... (természetesen a magnézium ampulla a kocsiban maradt, hol máshol?!?! ) Elérve az első, és egyetlen (...) frissítőpontot 2 óra alatt (11 km), örömmel konstatáltam, hogy már csak egyszer kell felmászni a kilátóhoz. Valójában mászás volt a javából, mint legelőször is. Többször éreztem úgy, mintha egy klettersteig túrán lennék, csak a beülő, a sisak, és a kiépített út hiányzott. Nagyjából az utat több szakaszon így tudnám jellemezni... 

Miután másodszorra is meghódítottuk a kilátót, a pontőrök megnyugtattak, hogy egy kellemes lejtő után, már futható lesz a maradék 9 km, amire 1 és 3/4 órám maradt a 4.5 órás szintidőből. Gyors fejszámolás után arra jutottam, ha tényleg jól futható, akkor be fogok érni, annak ellenére, hogy a tejsav igencsak húzta már a lábam. Nos, a helyzet az volt, hogy egy hosszú és meredek sziklás részen eléggé lassan haladtam, mert féltem az eleséstől, majd pedig egy újabb hosszú, meredek de dagonyás rész következett... Az utolsó 6-7 kili valójában futható volt. Öröm volt hallani a cipők cuppogását a bokáig érő sárban. Majd egy hosszabb mezős rész, és egy erdei ösvény után örömmel futottam be a célhoz. 

A versenyközpont egy új, akadálymentesített erdei iskolában volt. Nagyon igényesen volt kialakítva. Nagyon tetszett az, hogy az összes futó beérkezést követően levette a cipőjét a bejárat előtt, nem trappoltak végig a mocskos cipőjükkel.
Nagyon jól esett, hogy a beérkezésnél meleg teával, valamint levessel fogadtak. A pályakijelölés remek volt, esélye sem volt az embernek eltévednie.  A szervezők és a segítők kedvesek voltak, csak azt nem értem, hogy miért volt ilyen drága a nevezés? 

A tapasztalataim a következők:

- nagyon gyerekcipőben járok  még a terepfutás terén,
- terepre bizony többet kell edzeni,
- minden időjárásban a terep, a természet az úr...
- terepen futni mókás,
- a terepcipőm kicsi, egy fél számmal nagyobb kell,
- ajánlott lenne több törzsizom erősítést csinálnom, és akkor nem fájna a derekam. 

Te is voltál mostanában terepen?

Vanda