Már lassan másfél éve, hogy egy augusztusi napon elmentem a Városligetbe, barátnőm Szilvi javaslatára egy vasárnapi meditációra. Annyi információm volt, hogy ő megismerkedett valakivel, akiről azt gondolja szuper dolgot csinál és engem sem hagyna ki a jóból. Mivel bíztam benne, végül aznap én is ott ültem a réten és így megismerkedtem Zoltánnal, az Egyensúlyt blog alapítójával.

Lelkesen jártam a vasárnapi meditációkra és annyira magával ragadott a csapat szellemisége, hogy végül már nemcsak résztvevőként voltam jelen, egy idő után bekapcsolódtam az egyesület munkájába. Meditációkat tartottam, rádiózni, blogolni kezdtem velük. Egy dolog azonban az elejétől fogva hibádzott nálam. Az egész blog a futásnak köszönheti a sikerét, nekem pedig szinte semmi közöm sincs a futáshoz, hacsak nem annyi, hogy sportolóként része volt az életemnek.

Én 7 éves korom óta kosárlabdáztam, egy hosszabb kihagyást és pár kisebbet leszámítva, 2014 őszéig. Mint minden csapatsport, ez is sok mindenre megtanít. Kihívás fizikailag, érzelmileg és mentálisan egyaránt. Ahhoz pedig, hogy az egyensúlyt megtaláljam, nem csak fizikailag, de az utóbb említett két aspektusban is, párhuzamosan jógázni kezdtem – már felnőtt fejjel. Rendszertelenül és kiegészítő tevékenységként folytattam, amíg végül már a kosárlabdára sem jutott időm és nem maradt már, csupán napi fél órám a testmozgásra.

Ez a helyzet nem régóta áll fent, de az az életszakasz, amiben most vagyok erre ad lehetőséget. Ebből viszont nem engedek, mert a jóga rengeteget ad nekem. Ha egy szóban kéne megfogalmaznom, akkor azt mondanám teljes leszek általa. Nemcsak átmozgat, erősít, nyújt, de összerendez, elindít befelé, kitisztít, feltölt és még sorolhatnám.

Teljesen mindegy, hogy kötöttek az izmaid, hogy valamelyik ízületedben szűk a mozgás, hogy gerincferdülésed van, hogy emésztési zavaraid vannak, hogy nem alszol jól, hogy túlsúllyal küzdesz, hogy időhiányban szenvedsz, hogy nem tudsz elszakadni otthonról és stb. Ez mind nem számít, mert a jógában az a lényeg, hogy járod az utad, úgy ahogy az megy. Minden nappal egy lépéssel előrébb, minden nappal egyre könnyebben, minden nappal egyre tudatosabban.

Erre az útra invitállak most meg.Tarts velem vagy fuss Szilvivel, vagy eddz Mónival! A lényeg, hogy légy aktív és soha ne add fel, ahogyan az alábbi videóban látható úr sem tette!