Néhány hete, egy esést követően méretes focilabdát növesztettem a térdem helyére. Némi Canossa-járást követően sikerült eljutni orvoshoz, ahol megnyugodhattam, mert kiderült, hogy bár kevésbé nézett ki biztatóan a dolog, alapvetően minden rendben volt.

Sikerült sérülés nélkül megúszni a sérülést.

Most, hogy kezdek újra üzemképessé válni, ismét elkezdem bontogatni a szárnyaimat. Természetesen csak ésszel, okosan. Szombaton kimentem a szokásos 5 km-es körre. Sok gyaloglással, óvatosan, odafigyelve. Gyógyulás közben (is) nagyon oda kell figyelni a testünk jelzéseire. A vártnál sokkal jobban ment, viszont még mindig úgy érzem, hogy lazák a szalagok. A több napig tartó nagy duzzanat miatt ez teljesen érthető. Amíg sikerült elérni a korábbi (sőt még annál is sokkal jobb) állapotot, a szokásosnál nagyságrendekkel jobban oda kell figyelnem. A feladat feszesebbé tenni a szalagokat.

A távot nem fogom csökkenteni, marad az 5 km. A visszatérés első időszakában a gyalogláson lesz a hangsúly, majd később egyre több lesz benne a kocogás és a futás. Ehhez remek partner az 5K Forever edzésterv. Ez egy 8 hetes program, aminek a célja végre nem a táv növelése, hanem a barátkozás a már jól ismert távval. Azaz segít stabilan, ésszel gyorsulni anélkül, hogy túlzott terhelést kapnánk. Ezt fogom egybegyúrni a pulzuskontrollos tervekkel. A határ a csillagos ég.