Vasárnap reggel újabb túrára ébredt az EgyensúlyOM csapata. 11 és 21 kilométer között lehetett válogatni. A csapat többsége a rövidebb távra nevezett, míg én a hosszabbra. Nevezés előtt többen megkérdezték, hogy biztos vagyok-e a döntésemben, a múlt heti Normafás túrából kiindulva. Megingathatatlan voltam. :)

Azt kell, hogy mondjam, a túra eseménymentesen telt. Nem volt eltévedés, kétségbeesés, és segélykérő telefon sem. 

Gyönyörű napsütésben indultam. Már érezni lehetett azt, ahogyan a nap kezdi melegíteni a csontjaimat. Csodálatos.  Már ismerősként értem oda Makkosmáriához, a Fazekas-hegyhez, az Anna-réthez.

A csapatot a táv végén, a Tündérszikla után, a Libegő alatt értem be. Nagy üdvrivalgással fogadtak. Nem értették, hogy miért csak akkor értem be őket. Az ok nagyon egyszerű volt. A plusz 10-es kanyar Makkosmária után volt. Tehát, amikor találkoztunk ők a túra 9. km-énél, én pedig a 19.-nél tartottam. 

Mindig nagy megdöbbenéssel tapasztalom azt, hogy a végére hogyan marad még annyi energiám, hogy a szintemelkedések ellenére is mosolygósan, futva érjek be. Azt hiszem a jó levegő, és a meseszép erdő az oka. :)

Nagyon jó volt a túra. Szerintem megérdemlek egy hatalmas piros pontot! :)

Túrázni jó. Gyertek máskor Ti is!

Vanda