Egyensúlyt!

"Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük." Andrew Matthews

Friss topikok

  • takacsveca93: Én nem nagyon szerettem eddig a smoothiekat, turmixokat, de már egy ideje tesztelgetem, hogy mitől... (2019.04.22. 15:02) Az új életmód eszközei: Turmix
  • Zsuzsa Fekete 112: :) (2016.01.01. 15:47) Üzenet 2017-ből
  • bircaman szerkesztő maxval: S te római vallású vagy? (2015.12.23. 05:36) Boldog Szaturnáliát!
  • városjáró: most komolyan, ha valaki nélkülözni kénytelen, annak minden adományt amely nem megalázó és/vagy ál... (2015.11.20. 00:50) A néni ereje
  • csincsilla72: @Tinman: Ez nem igaz egyszerűen! Enni lehet, csak nem mindegy, hogy mit. Bár valamelyik tanult "ko... (2015.09.17. 15:22) 5 ok, ami miatt nem fogysz az edzéstől

Funkcionális analfabéták

2014.06.21. 08:17 szancsurrr

cikkek_33808.jpgKezdjük az UNESCO által meglehetősen körülményesen megfogalmazott definícióval :„Funkcionálisan analfabéta az a személy, aki képtelen gyakorolni azokat a tevékenységeket, amelyekben az írásbeliségnek fontos szerepe van az adott csoportban és közösségben, valamint képtelen arra is, hogy az olvasás, írás, számolás segítségével előmozdítsa a saját, illetve közössége fejlődését.”

És kire mondjuk, hogy analfabéta? Arra, aki nem tud írni. Aki írástudatlan. És aki nem tud olvasni, hiszen ez a két képesség összefügg. Az analfabétizmus nem összekeverendő a diszlexiával, ami az olvasás, és a diszgráfiával, ami az írás elsajátítását nehezítő fiziológiai és/vagy pszichológiai okból kialakuló részképesség zavar. 

Ha lefordítjuk a fenti definíciót magyarra, akkor kiderül, hogy nagyon leegyszerűsítve, a funkcionális analfabéták azok az emberek, akik ismerik a betűket, képesek elolvasni a szavakat és mondatokat, de értelmezni már nem tudják őket. Mennyi embert érint? Meglepően sokat:

„Az unióban nagyjából 20-30 százalékra tehető a funkcionális analfabéták aránya. Nálunk minden negyedik felnőtt az lehet” – Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke. 

Megdöbbentő, igaz? Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy egyre kevesebbet olvasunk. Az internet és a facebook korszak sem kedvez az olvasásnak, pedig az olvasási képesség mindenkinél fejleszthető. Hogyan? Olvasással. Ezzel belekerültünk a 22-es csapdájába. Nem olvasunk eleget, ezért nem tudunk értőn olvasni, ha meg nem értjük, akkor meg minek olvassunk? Amikor én érettségiztem, még nem volt szövegértés. Részemről jó ötletnek tartom, hogy most már van. Más kérdés, hogy ez valóban segít e megoldani a problémát. Az én korosztályomon csak az segítene, ha az emberek elkezdenének olvasni, és tudatosan értelmeznék az olvasottakat.

Miről jutott ez eszembe? Arról, hogy az emberek ide jönnek, "elolvasnak" egy bejegyzést, hozzászólnak, de a kommentjük köszönőviszonyban sincs a tartalommal. Bizonyos mondatokat kiragadva, sajátságosan értelmezik a leírtakat. Ha arról írok, hogy soha sem késő megtalálni a boldogságot, akkor a "soha nem későt" kiragadva arról írnak, hogy ha későn szül valaki, akkor nagyobb eséllyel lesz a gyerek Down kóros. Ha leírjuk, hogy ez egy blogbejegyzés, és nem tudományos disszertáció, akkor követelik, hogy írjuk le részletesen, hogy milyen kémiai anyagok vannak a szúnyogriasztóban. Ha leírom, hogy a balesetben én voltam a hibás és vállalom a felelősséget, akkor leírják, hogy örüljek, hogy elláttak a sürgősségin, mert nem érdemeltem meg, mert hogy az autóst hibáztatom (!). Egy másik blogon olvastam, hogy a szerző üdvözli a tényt, mi szerint a belvárosban nyílik egy új Aldi. Az első komment ehhez képest így hangzott: "Kedves cikkíró! Akkor ne menj oda vásárolni!" No comment.

Arra jutottam, hogy akik ilyeneket írnak, azok nem trollok. Nem rosszindulatú emberek, akik csőre töltött billentyűzettel várják a szaftos bejegyzést, amibe végre bele lehet kötni. Ezek az emberek funkcionális analfabéták. A blogon való előfordulásuk pedig nagyjából arányban van azzal, hogy itthon minden negyedik ember ezzel küzd.

Gondolom erre a bejegyzésre is jönni fog ilyen-olyan komment, amikre általában azért nem szoktunk válaszolni, mert az illető úgysem érti, amit írunk. 

Béke veletek és olvassatok sokat!

Forrás. (2008-as a cikk, de azóta sem jobb sokkal a helyzet.)

Ancsur

 

 

Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::


Tovább az EgyensúlyOM portálra.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyensulyt.blog.hu/api/trackback/id/tr546388619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

juctice (törölt) 2014.06.22. 01:21:18

A "Harminc felett" c. írásra reagálva idéztem egy tanulmányt, miszerint a harminc év feletti életkorban szülő Nőknél négyzetesen nő a Down-kóros utód esélye.
Ez tény.

A "Soha nem késő!" közhelyes mondatot azért emeltem ki, mert a poszt szellemiségét véleményem szerint tökéletesen visszaadja, nem akartam belinkelni minden mondatot, mely ezt alátámasztja, de a "Legyen mostantól a harminc az új tizennyolc" elég jól példázza ezt.
Az én olvasatomban a poszt lényege, hogy a Nők bátran szakítsanak, és ne maradjanak meg egy-esetlegesen szar-párkapcsolatban-amivel tökéletesen egyetértek-viszont emiatt említem meg, hogy az a bizonyos hajó sajnos egyszercsak elmegy, és lehet, hogy később már nem tud szülni az a Nő, aki csak vár és vár (ismerősi körben számos párt említhetnék, ahol nem jött el a gyermekáldás).
Nem csak a születési rendellenességek döbbenetesen megugró aránya miatt, hanem, mert nem fogan meg sok olyan Leány, aki szeretné, viszont túl sokáig halogat.
Ez tény, nem vélemény.

Nem ismerek olyan Nőt, aki gyermek nélkül boldog életet élt.

Korábbi hozzászólásaim során minden esetben az általatok leírt véleményt minősítettem, soha nem a szerzőjét.
Ez minden kultúrtársadalomban alapvetés.

Viszonozni nem sikerült, most funkcionális analfabetizmussal küldesz meg. :D
Számos szeretett könyvet tartok otthonomban, s rendszeresen járok könyvtárba, jelenleg Arthur Koestler életrajzi írásait olvasom.

"...néhány személy és intézmény számára lehetővé tette, hogy az emberi játékosság bizonyos formáit szükségtelen és ezért lehangoló komolyságba burkolják. Nem csak a művészet homoktortáira gondolok, hanem a gyermekjátékokra is, mint a futkározás..." Kurt Vonnegut

juctice (törölt) 2014.06.22. 01:23:03

A "Harminc felett" c. írásra reagálva idéztem egy tanulmányt, miszerint a harminc év feletti életkorban szülő Nőknél négyzetesen nő a Down-kóros utód esélye.
Ez tény.

A "Soha nem késő!" közhelyes mondatot azért emeltem ki, mert a poszt szellemiségét véleményem szerint tökéletesen visszaadja, nem akartam belinkelni minden mondatot, mely ezt alátámasztja, de a "Legyen mostantól a harminc az új tizennyolc" elég jól példázza ezt.
Az én olvasatomban a poszt lényege, hogy a Nők bátran szakítsanak, és ne maradjanak meg egy-esetlegesen szar-párkapcsolatban-amivel tökéletesen egyetértek-viszont emiatt említem meg, hogy az a bizonyos hajó sajnos egyszercsak elmegy, és lehet, hogy később már nem tud szülni az a Nő, aki csak vár és vár (ismerősi körben számos párt említhetnék, ahol nem jött el a gyermekáldás).
Nem csak a születési rendellenességek döbbenetesen megugró aránya miatt, hanem, mert nem fogan meg sok olyan Leány, aki szeretné, viszont túl sokáig halogat.
Ez tény, nem vélemény.

Nem ismerek olyan Nőt, aki gyermek nélkül boldog életet élt.

Korábbi hozzászólásaim során minden esetben az általatok leírt véleményt minősítettem, soha nem a szerzőjét.
Ez minden kultúrtársadalomban alapvetés.

Viszonozni nem sikerült, most funkcionális analfabetizmussal küldesz meg. :D
Számos szeretett könyvet tartok otthonomban, s rendszeresen járok könyvtárba, jelenleg Arthur Koestler életrajzi írásait olvasom.

"...néhány személy és intézmény számára lehetővé tette, hogy az emberi játékosság bizonyos formáit szükségtelen és ezért lehangoló komolyságba burkolják. Nem csak a művészet homoktortáira gondolok, hanem a gyermekjátékokra is, mint a futkározás..." Kurt Vonnegut

juctice (törölt) 2014.06.23. 08:31:39

Funkcionális analfabétának nevezel, s mikor udvarias hangnemben megírom miért látom ezt másképp, válaszolni már nem vagy hajlandó.

Kicsinyes, gyáva, gerinctelen hozzáállás ez.
süti beállítások módosítása