Azt hittem lehet, de nem,
Mert még messze vagyok tőle.
Ma minden fáj,
Elég már belőle.
Unalmas a szenvedés.
El is ásítom magam.
A fene egye meg, már megint itt vagyok,
Nem, nem. Még mindig itt vagyok.
Bosszant a felszín,
A mély meg rémít.
Ez az áldatlan állapot kikészít.
Mit csináljak?
Ja, megvan, írok egy verset.
Legalább rímekkel díszítem a terhet.
Így talán elnézitek nekem,
Hogy néha bizony elvesztem a fejem.
