Töredelmesen bevallom, mostanában elszaladt velem a kajapaci. Először is nyáron egyik triatlon verseny éri a másikat, kell a gyors energia, és kinek van ideje minden nap egészségeset főzni és ki ne érezné azt, hogy egy hosszú, kimerítő verseny vagy edzés után azt, hogy megérdemli a csokit és az egyebeket? Aztán jött a maratoni felkészülés, én pedig szép lassan elfelejtettem kajanáciskodni, ami azt jelentette a gyakorlatban, hogy a hosszú edzés/verseny nélküli, tök átlagos hétköznapokon is lecsúszott egy kis gumicukor, egy tábla csoki, egy kis ez, egy kis az, persze elég nehéz ellenállni, ha az embert esténként megkísértik mindenféle tábla csokikkal.. :)
Ráadásul, mivel meguntam a reggeli zabkását, ezért rászoktam a reggeli péksütire is. Oké, hogy teljes kiőrlésű, de akkor sem a legegészségesebb választás.
Szerencsére még mindig eleget mozogtam ahhoz, hogy ne hízzak meg mindezek ellenére sem, de most, hogy két hetes pihenőmet töltöm rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Egyrészt azért, mert a gyomrom mostanában ismét sokat szarakodik, és mivel tejterméket nem (nagyon) eszek, csak a glutén lehet a ludas. Úgy döntöttem, hogy visszatérek a tudatosabb táplálkozáshoz. Nem csak azért, hogy ne hízzak, hanem azért, mert egyáltalán nem mindegy, mit viszek be rendszerbe.
Ennek fényében úgy döntöttem, hogy a délelőtt folyamán csak gyümölcsöt eszek. Két hete csinálom és imádom! A péksütitől 11-re már éhen akartam halni, de gyümölccsel simán bírom ebédig, ha mégsem, akkor eszek egy almát. Az ebéd valami egyszerű kaja (pl. köles + grill zöldség + husi) de bármi is legyen, salit mindig eszek hozzá. Uzsonnára gyümölcs. A vacsi általában hideg, pl. egy szenya salival, esetleg tojás. A salit ruccola/madársaláta+paradicsom, és ha nem felejtek el venni, akkor egy kis tökmag vagy napraforgómag, szóval nem bonyolítom túl. A reggeli gyümölcsöt is fel lehet dobni egy kis puffasztott amaránttal, aminek nagyon magas a fehérje és vas tartalma, igazi superfood.
Nem mondom, hogy nem estem ez alatt a két hét alatt bűnbe, de úgy érzem, sokkal kiegyensúlyozottabb így az étkezésem. Ami az utcán való kajálást illeti, ha minden kötél szakad, akkor talán a gyros a legjobb választás, főleg ha fehér rizs helyett salátával kéred.
Azt is eldöntöttem, hogy valamikor fogok csinálni egy pár hetes csirke-rizs-saláta kombós szálkásító programot, csak még azt nem tudom, hogy azt mikor lenne érdemes? Alapozás alatt nyilván nem, talán tavasszal? Persze az sem mindegy, hogy az ironmanen 63 vagy 60 kilót cipelek magammal. Szóval jó lenne jövő július 25-re 60 kiló alá menni. Csak egy kicsivel.
Lelkesedésem töretlen.
Kajanáci is back!
