Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a teljes kiőrlésű malac túr, volt egyszer egy narancs, annak felesége és három fia. Egy hatalmas erdőben éltek, a rajtszámhegyen túl, még C-vitaminiánál is messzebb.
Egyik nap jött a másik után. Ahogy telt az idő, a gyerekek szépen fejlődtek. Mandarinból naranccsá nőttek, majd kirepültek a családi fészekből. A piacra mentek, mint minden rendes kisnarancs. Ahogy a gyerekek elmentek a házból, narancs roppant mód unatkozott. Hogyne unatkozott volna, hiszen ő csak egy narancs. Se keze, se lába, se szája.
Nem mehet ez így tovább! Egy szép napon gondolt egy nagyot és eldöntötte, hogy átveszi a világuralmat. Hosszan okoskodott, mire eszébe jutott, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű. Hiszen még szája se volt, amivel remekbe szabott politikai- és életmódváltó beszédeket tarthatott volna. Emlékezett azonban egy magonc-korában olvasott mesére, a kis gömböcre. Jó ötletnek tűnt úgy átvenni a világuralmat, hogy mindent felfal maga körül. Egyszer csak el fog fogyni az egész világ és minden az ő gyomrában lesz. Talán pont ezért narancs alakú a Föld, hogy ő hamm, bekaphassa?
Ahogy egyre inkább felhergelte magát, az izgatottságtól és a tegnapi bableves okozta puffadástól egyre nagyobbá és nagyobbá kezdett válni. Ez lesz az, megvan a világmegváltó terv! Ha már nem tudja hamm, bekapni az egész világot, akkorára fújja magát, hogy ő legyen a legnagyobb és a legerősebb!
Narancslé Narancsné látta, hogy ennek már a fele sem tréfa, a férje megbuggyant. Nem lesz ez így jó, gyorsan tenni kell valamit! Körülnézett, hogy mivel is tudná megfékezni drágalátos citrusférjét. Egyedül a neccharisnyája volt a keze ügyében, ráhúzta hát ezt férjura fejére.
De őt ez sem állíthatta meg. Az őrülettől elkezdett egyre zöldebbé válni a bőre. Pomelo, pomelo! Egyre csak ezt tudta üvölteni.
De hogy ez a mese véget érjen egyszer, hirtelen megjelent a macska és hamm, bekapta az addigra már-már teljesen megőrülni készülő narancsot. Ha a macska nem jött volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Itt a vége fuss el véle, az idő most úgyis kiváló egy kocogáshoz.
Egyszer régen már volt szerencsém ehhez a fura gyümölcshöz. Akkor azt jabongnak hívták, de ő attól még pomelo volt, csak másik országból érkezett. Érdekes szerzet, a művelt latin Citrus grandisnak hívja, ez a legnagyobb citrusféle. A wiki szerint 30 cm-re is megnőhet, a tömege pedig akár a 10 kg-ot is elérheti. Olyan országokban, ahol nincs telepumpálva vegyszerekkel, a héjából lekvárt főznek.
A hatalmas méret ne tévesszen meg, olyan ez, mint a kistestű, de nagyhangú szőrös kutyák. Ha kibontjuk, kiderül, hogy a héja igen vastag, maga a gyümölcshús jóval kisebb.
Általában Délkelet-Ázsiából érkezik, januárban érik.
A vastag héja miatt a gránátalmához hasonlóan itt is szükség van némi trükkhöz, hogy fogyasztható állapotúra konvertáljuk. Ez a videó némi borzalmas zene kíséretében egy igen hatékony módszert mutat be:
A gyümölcs íze a grapefruitra hasonló, savanykás, kesernyés. Ha nem lenne ördögtől való, némi cukorral lehetne ezen segíteni, de tudjuk, hogy ez kevésbé tanácsos. Viszont gyümölcssalátába, édesebb gyümölcsökkel keverve könnyen megoldhatjuk ezt a helyzetet.
A C-vitamin tartalma kiemelkedően magas, de kálium és kalcium is bőven fért bele. A kalóriatartalma igen alacsony, mindössze 52 kcal 100 grammonként.
Minél sárgább, általában annál édesebb. Ha még zöld, várjunk vele néhány napot. A méretéhez képest sem túl olcsó, szezonon kívül akár 1000 Ft-ig is fel-felmegy az ára. Az év első heteiben érdemes rástartolni, ilyenkor a felébe sem kerül és az íze is nagyon jó.
Ti milyen fura gyümölcsöt ettetek mostanában?
Jó étvágyat!
Zoli