Tudtam, hogy ott a helyem. Ezer éve bringán ülök, igen sok kilónyi métert megtettem már, egy ilyen esemény már-már ünnep számomra. Persze, sok a morgolódás, hiszen egy délutánra felborul a város közlekedése. Hadd legyen ennyi örömünk, legalább a hétköznapokban nem a dugót növeljük.
Szóval megyünk. Jön a levél, hogy segítőket keresnek. Hát persze! Be is küldjük a jelentkezésünket Szilvivel, jó részt venni az ilyenekben.
Sok Critical Mass-en vettem részt, volt már lehetőségem alaposabban is megismerni a rendszert. Fantasztikus élmény részt venni egy eseményen, ahol tízezernél is többen képviselik ugyanazt az ügyet. Ráadásul a békére, normális hangvételre törekedve.
Amikor eljön a nagy nap, azon gondolkodom, hogy melyik bringát válasszam. Végül az országútit viszem, hiszen ide mégis az ünneplős lovon kellene menni.
Fél egykor van a találkozó, időben odaérünk. Gyorsan felvesszük a rendezői pólónkat, így teljes az élmény. Gyűlik a gyülekezet, lassan több százan leszünk. Világít a sok narancs a zöld parkban. Jó lesz, már nagyon várom. Egyre több ismerős fut be. Eszter, Csabi és még sokan mások. Olyanok is, akiket évek óta nem láttam. Itt a hosszú idő ellenére úgy üdvözöljük egymást, mintha csak tegnap lett volna. Hiszen a cél örök és ugyanaz.
Kezdődik a feladatok kiosztása. Mi az első szakasznál leszünk. A rajttól egészen legalább negyven méteren át fogunk tekerni és már ott is leszünk a helyünkön. A világhírű Gálya-Közraktár sarkot vesszük majd birtokba. Közben azon gondolkodom, hogy milyen jó a sok friss arcot látni. Eléggé kicserélődött a régi banda, sok az új ember.
Van még egy óránk, addig pont belefér egy gyros. Ami, mint a napokban megtudtam, egészen egyszerűen tényleg csak annyit jelent, hogy forog. A nyárson forgó hús. Mint a giroszkóp, ugye. Szóval faljunk egyet. Van itt egy jó hely, a Bakáts térnél. Ali ismerősként köszönt, anno sokat jártunk ide. A kaja még mindig ugyanolyan finom, hamar betoljuk. Az árnyékban kicsit hűvös van, inkább menjünk vissza a napra.
Közben befut Ági is. Köszöntés-szeretés oda-vissza. Móka s kacagás. Napozunk, beszélgetünk, élvezzük a hirtelen jött jó időt. Gőzerővel szakértjük a bringákat. És persze ki-ki saját szájíze szerint a csajokat, pasikat is. Mert ugye nem csak a futónadrág áll jól.
Három óra, csoportkép. Üljünk össze, mint sok kicsi Lego. A srác előrántja a gömbölyű objektívet. Még nem halszem, de azért szépen kerekedik. Nagyon állat. Nem kell elmennie messzire, hogy beleférjünk háromszázan. Három méterre áll tőlünk, úgy kattint. Nagy mosoly, csíz. Közben kászálódunk felfelé, hiszen mindjárt indulunk.
Beállunk a rajthoz. Mi, narancssárga rendezők nyitjuk a sort. Röpke félórás késés után elindulunk. Nagy lendülettel tekerünk az első kanyarig, majd hirtelen felindulásból meg is érkezünk. Itt segítjük a karaván vonulását. Talán másfél órán át is megy a sor. Néha rollereznek, aztán állnak, máskor pedig sétálnak. Az elején még mindig nagy a dugó. Nem csoda, tízezernél is többen indulunk egyszerre.
Várunk, figyelünk, segítünk. Válaszolunk a kérdésekre. Közben jót beszélgetünk. Hogy gyorsabban teljen az idő, készítek egy fantasztikusan megkomponált, hét egész másodpercig tartó timelapse videót.
Elfogy a tömeg, mi is indulunk. Lassan tudunk haladni, az első hat kilométeren csak rollerezünk. Összeszedjük a többi segítőt, támogatjuk a lemaradókat, húzzuk a bandát. Tekerünk árkon-bokron át. Jobbra, balra, egyenesen, visszafelé, hídra fel, hídról le. Bejárjuk a fél várost. Közben sokszor állunk. Fárasztó így haladni, de ez egy ilyen műfaj.
Látunk bringabuszt. Tényleg az. Egy alvázra van hegesztve vagy tizenöt bringaváz. Úgy tűnik, hogy mindenki tekeri. Csodás találmány. Látunk még négyszemélyes bringát is. Számos épített csodajárgányt. Fából, műanyagból, bármiből. Érdekes ruhák, jelmezek tömegével. Kicsik, nagyok, fiatalok, idősek. A kislány, aki a gyufásdoboz méretű kerékpárral teker, megdolgozik a mai vacsoráért.
Pattanj a járgányra, itt a mezőny vége, mögöttünk már a forgalom jön! Kiabálunk, motiválunk, segítünk. Haladunk, fogy a táv. Már közelítünk a Margitszigethez. Kezdünk fáradni, éhesek és szomjasak vagyunk. Nem a táv sok, hanem az inger. Süt a nap, nagy a zaj, órák óta rollerezünk a bringával.
Bekanyarodunk a szigetre, innen már-már látjuk a végét. A réten a szokásos bringaemelésre készülünk. Mi állunk elől, narancs pólóban virítunk. Köszi a segítséget, nagyon szívesen, jövünk máskor is.
Öt méterre állok a Roburtól. Bömböl a zene. Megjöttünk. Az első vonulók már vagy másfél órája várnak ránk. Sokan elindultak hazafelé, de így is megtelik a rét. Vagyunk vagy tízezren, fantasztikus. Készülünk az emelésre. Sinya számol. Feszül az izom, tetőre rakjuk a vasat. Jó, hogy ezzel a bringával jöttem, ezt fel tudom emelni.
Készülnek a fotók, csattognak az objektívek, a fejem fölött zúg a drón. Pózolunk és üvöltünk. Zseniális. A sárga bringám ott virít a címlapfotón. A közepétől valamivel jobbra, negyedik sor, szépen látszik.
Konstatáljuk, hogy a nap rendesen megsütött. Irány hazafelé. Kifelé kicsit zavar, hogy a fél sziget tele van árusokkal. Hadd legyen inkább park, nem vurstli. Útközben Ágival beugrunk a boltba. Kell még egy kis zöldpaprika az esti salátához. Paradicsom, uborka, répa, gyömbér. Minden, mi jó. És ha már ennyit ültem ma lovon, legyen betyáros, vágok hozzá egy csík szalonnát is. Na me hogy má azé e.
Jó buli volt. Itt a helyem legközelebb is. Ahol nem az számít, hogy mennyi pénz van, vagy nincs a zsebemben. Mindegy, hogy milyen a ruha, vagy a bringa. Nem azt kérdezik, hogy honnan jöttem. Hanem azt, hogy merre megyek. Előre, mosolyogva, sok szép közösségi élménnyel. Együttlét ez nekem, méghozzá a legjobbak közül.
Jó tekerést!
Zoli
