Mindent szeretek, ami ehető. Ez alól mindössze két kivétel volt régen. A zöldbab és a tök. Bármi jöhetett, kivéve ez a kettő. Valami elementáris ellenállás volt bennem feléjük, pedig sosem bántottak. Az egyik olyan, mint egy zöld ceruza, a másik pedig egy nagyra nőtt zöld, vagy sárga szappanbuborék, ami mindjárt felrobban. Valahogy mindig sikerült úgy alakítani, hogy amikor ez volt a menü, megússzam a dolgot.

Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig. Amikor elkezdtem főzni, szépen összebarátkoztam velük. Rájöttem, hogy mivel mindkettőnek viszonylag semleges az íze, ezért szinte bármivel remekül összepárosítható.

Tegnap beszélgettünk Juhász Péterrel, a Ketoheaven blog gazdájával. Felmerült, hogy érdemes lenne kipróbálni egy ketogén receptet. Mivel mostanában igen sűrű az időbeosztásom és hajnaltól éjszakáig tartanak a napok, végül időspórolásként letettem a bonyolultabb receptekről. Nézzetek be a blogjára, egyébként fantasztikus dolgokat főz, mi is ki fogunk majd próbálni néhányat. Az interjút néhány nap múlva, az Egyensúly Rádió 73. adásában hallhatjátok majd.

Szóval végül az lett, hogy elmentem a piacra, körülnéztem, hogy mi is tetszik, bepakoltam a kosaramba és azokból álltam neki főzni. A mai menü csontleves és rakott zöldbab. Ez feltehetően se nem ketogén, se nem semmilyen ilyesmi. Hívjuk paleo helyett Zolio diétának.

Na de először nézzük meg, hogy mi is ez a hosszú zöld bigyó.

Feltehetően Közép-Amerikából érkezett, ott már évezredekkel ezelőtt is termesztették. Sokáig fejtve, Babszem Jankó formában, illetve szárítva fogyasztották. Egészen a 18. század végéig kellett várnunk arra, hogy valaki megkóstolja az úgynevezett éretlen formájában is. Ez az, amit ma zöldbab néven ismerünk.

A varázslat összetevői:

• Fél kiló darált hús
• 70-80 dkg mirelit zöldbab
• 1 db vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhangya
• 1 doboz tejföl
• 1 bögre rizs
• Só, bors, paprika, egyéb kedvenc fűszerek

Az a jó az ilyen rakott zöldségekben, hogy lényegében bármit beledobálhatunk, az eredmény a legtöbb esetben nagyon jó lesz. Ha pedig mégsem, öntsünk rá még egy doboz tejfölt és megoldja a problémát.

Apróra vágtam a vöröshagymát, egy kis olajon megpároltam. Beledobtam a húst, a fűszereket és némi vízzel 20-25 percig főztem. Random a fűszeres dobozba nyúlva a majoranna és az oregánó került elő. Semmi trükk, nagyon egyszerű. A hússal együtt elkezdtem főzni a rizst. Általában barnarizst használok, ez tovább rotyog. 1 bögre rizshez 3 bögre vizet adtam, majd ahogy elkezdett forrni (a víz, nem a bögre), levettem kis lángra és nagyjából 45 percig főztem. Szerencsére ezúttal nem filmet néztem közben, hanem sorozatot, így kivételesen nem alakult át füstté és aktív szénné a rizs. Jártam már így, nem is egyszer, sőt, volt, amikor az edény is elkezdett már átalakulni valami amorf képződménnyé. Ezúttal jól sikerült a projekt, nem kell három napig szellőztetni.

Amikor már majdnem elkészültek a fentiek, begyújtottam a sütőt, elkezdtem felmelegíteni kb 230 fokra. Elővettem egy nagyobb tepsit, szétterítettem az alján a rizst. Erre pakoltam a húst, majd az egészet beborítottam a zöldbabbal. Hogy jól érezze magát, szépen betakargattam tejföllel, rátettem a tepsire egy fóliát és ment is a sütőbe. Itt már csak annyi időre van szükség, amíg megpárolódik a bab. Érdemes a húst levesebbre főzni és akkor hamarabb elkészül a sütőben. Ez még nagyjából fél óra és készen is vagyunk.

Jó étvágyat!

Zoli