Kedves Apa!

62 év nagyon sok idő. Ebből 29-et nagyjából együtt töltöttünk. Sírtunk és nevettünk is. Volt jó is, rossz is. Nem volt könnyű életed és most is keményen dolgozol. Hogy telt a 62 éved? Meséld el te, kérlek! Én annyira kicsit tudok, ahhoz képest, ami veled történt ennyi idő alatt. Mesélj, mert sokat tudsz, mert sokat éltél. Én mit látok? Én látok sok fájdalmat a szemeidben, ritkán könnyeket. A kezeid erősek, kemény fizikai munkához szoktak. Arcodon szemtelenül árulkodnak az apró ráncok, múlik az idő. Szíved erős és kitartó. Vidéki szív ez, olyan egyszerű, emberi. Ezt én is örököltem és a testvérem is.

Azt is tudom, hogy mennyire szeretted és tisztelted a szüleid. Kemény , munkás emberek voltak ők is. A mama templomba járt, kézimunkázott, papa pedig imádott énekelni.

Csak tőmondatokban írok, holott mennyi mindent megéltél. De te nem beszélsz magadról. Én mégis sokat tanultam tőled és egy egész életet köszönhetek neked.

Köszönöm, hogy megszülettél!

Isten éltessen!