Nagyon sokszor találkozok olyannal, hogy valaki meg van róla győződve, hogy nem kreatív és nincsen művészi vénája. Ezzel nem értek egyet, vagyis attól, hogy nincs felfedezve az a véna, még létezik.

Tapasztalatból mondom. A nagynéném például élete nagy részében meg volt róla győződve, hogy nem tud rajzolni. Az utóbbi időben viszont erre erőteljesen rácáfolt. Olyan képeket készített, amik bizonyították, hogy igenis ott az a véna! Ráadásul egy-egy kép megalkotása nagy örömet okoz neki, ami sugárzik is az arcáról, mikor beszél róla.

Kurt Vonnegut sokkal szebben megfogalmazta, amit én megpróbáltam kifejezni fenti mondataim során.

„Csupán ennyi: gyakorolják a művészeteket, bármilyen művészetet – zenéljenek, daloljanak, táncoljanak, színészkedjenek, rajzoljanak, fessenek, szobrászkodjanak, írjanak költeményeket, regényt, esszét, riportot, az sem számít, hogy jó vagy rossz, amit csinálnak! És ne azért tegyék, hogy meggazdagodjanak, vagy híresek legyenek, hanem azért, hogy megtapasztalják a fejlődést, hogy rájöjjenek, mi van önökben legbelül, hogy növekedjen a lelkük.

Komolyan! Úgy értem, most azonnal kezdjenek hozzá, alkossanak, és alkossanak életük végéig! Rajzoljanak egy vicces vagy szép képet Lockwood tanárnőről! Táncolják végig az utat hazafelé az iskolából, énekeljenek a zuhany alatt és így tovább. Rajzoljanak arcot a krumplipüréjükbe! Tegyenek úgy, mintha maguk lennének Drakula gróf!

Itt egy feladat ma estére – és remélem Lockwood tanárnő majd jól megbünteti magukat, ha nem csinálják meg: írjanak egy hatsoros verset bármiről, mindegy miről, csak rímeljen. Háló nélkül pedig nem igazi a tenisz, írjanak olyan jót, amilyet csak tudnak! De ne árulják el senkinek, hogy mit csinálnak. Ne mutassák meg vagy olvassák föl még a barátnőjüknek, a szüleiknek, vagy, mittudomén, még Lockwood tanárnőnek se! OK?

Ha elkészültek, tépjék össze a papírt ici-pici darabokra, és dobják el több különböző szemetesbe. Meglátják, mire ott tartanak, az írás öröme már bőségesen megjutalmazta önöket. Addigra tudni fogják, milyen az, alkotva fejlődni, megtanulni valami újat önmagukról. Az írástól növekszik a lelkük.”

Írásom az egyik versemmel zárom, amit nem téptem össze és most nektek is megmutatom, és igen, az írás öröme már bőségesen megjutalmazott.

Repülés

Szárnyra kapott már a dallam,
Repít tova engem halkan.
Szállok szívem ütemével,
Látlak lelkem szép szemével.
Köszönöm, hogy itt vagy, jöttél,
Védőhálót körém szőttél.
Szárnyra kapott már a dallam,
Repít tova minket halkan.