- Zoli, én kicsit elfáradtam, pihenjünk!
- Jól van, akkor add ide a gitárt. Én gitározok, te pedig énekelsz.
- Szuper!
Taps, taps, taps (kisiskolás lányok sokasága)
- Sziasztok lányok!
- Sziasztok! Szépen zenéltek!
- Köszönjük! - Zoli, mi lenne, ha megkérnénk a lányokat, hogy énekeljenek velünk?
- Jó ötlet! Megkérdezed őket?
- Igen!
- Lányok! Tudtok szép dalokat? Amiket tudnánk együtt énekelni?
- Igen! (nagyon hangos igen)
- Akkor rajta! Megfogtam egy szúnyogot?
Ez egy hétfő reggel története, amikor is Zoli gitározni tanított engem. A helyzet az, hogy éppen akkor töltötte utolsó tanítási napját egy kisiskolás osztály a Klauzál téren. A fiúk előttünk fociztak, néha egészen közel rúgták a labdát. A lányok pedig arrébb játszottak. Majd egy ponton elkezdtek felénk sündörögni és hallgatózni. Mi pedig nagyon megörültünk, hogy egy ilyen remek csapat érdeklődik a zene iránt. Így esett, hogy hétfő reggel 9 óra körül 8-9 éves kislányokkal énekeltünk (többek között a Megfogtam egy szúnyogot c. nótát), miközben Zoli gitározott.