Mostanában kicsit hiányos a blog.

Ennek egy oka van: boldogok vagyunk!

Van nekünk ez a hobbink, hogy blogolunk. Ezen kívül rádiózunk, meditálunk, sportolunk, ételt osztunk, adományozunk és néha már mi sem tudjuk követni mi mindent teszünk. Segítünk, ahol tudunk.

Barátkozunk, szerelmesek vagyunk, néha vitatkozunk, nevetünk, karriert építünk és utazunk. Aztán ezt megosztjuk veletek, mert nekünk ettől jobb. Aki akar, az követ minket és nekünk ettől még jobb.

Ági és Gábor leginkább szerelmesek egymásba, emellett stúdiót építenek.

Másik Ágink fut, Dunában úszik ha épp ahhoz van kedve és az El Camino-ra készül.

Móni edzéseire tömött sorokban állnak az emberek.

Zoli, őt meg már lepkehálóval kell kergetni, ha látni szeretnénk. Befűtött a kazánba és robog a nemzetközi hírnév felé.

És én? Én szeretek valakit és sportolok, mert most így jó.

Ilyenek vagyunk mi, jó barátok, társak, támaszok, vállak, amiken sírni és nevetni is lehet. Együtt játszunk egy társast, amiben néha kimaradunk a dobásból, mert kihajoltunk egy mozgó jármű ablakán, máskor meg szerencsekártyát húzunk és szobabútort nyerünk. De együtt vagyunk. Mind, mert így vagyunk egyensúlyban.

Ez is egy rögtönzött blog, munkaidőben, nézzétek el nekünk.

Most többre nem futotta, mert most jó nekünk!

Szilvi