de rájössz, hogy a kelleténél eggyel többen vannak odabent. Így viszont nem az igazi. Ez jutott az eszembe úgy kb. egy héttel ezelőtt, mikor reggel átöleltük egymást.
Valahogy akkor tudatosult bennem, hogy a lelkemben még ott az előző bérlő, akit még nem tessékeltem ki, viszont már kezd kellemetlen lenni a jelenléte. Legelőször is meglepett, hogy még mindig ott van, hetek óta, kitartóan, holott eddig ezzel nem volt problémám, mindig előbb távozott a régi, mint ahogy az új érkezett volna. Erre mindig kínosan ügyeltem, sőt mi több, büszke is voltam rá, hogy eddig mindig így történt. Másodszor pedig az jutott az eszembe, hogy ez még meddig fog tartani? Meddig jönnek a képek, az érzetek, az emlékek? Meddig lesz még bűntudatom, hogy nem ketten, hanem hárman vagyunk ebben a kapcsolatban a lélek szintjén? Meddig tudom ezeket az érzelmeket magamban menedzselni?
A válasz persze az utolsó kérdés megfogalmazásával már eldőlt. Addig a pontig és nem tovább. Olyan hirtelen és annyira felhergeltem magam, hogy elegem van ebből a régóta tartó állapotból, hogy végül nemcsak magamban beszéltem, de hangosan is kimondtam. Kimondtam neki, hogy a szívemben még ott van a volt barátom.
Felszabadító volt, még ha nehéz is, épp annyira, mint mikor életemben először untam meg a saját szerencsétlenkedésem és 4 év után telefonon szerelmet vallottam egy fiúnak, aki annyit mondott: „Ja, persze majd igyunk meg valahol valamit”…és kinyomott. Tudtam, hogy ez egy bődületes nagy nemet jelent, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy felszabadultam, már nem egy helyben topogok, léptem előre egyet – új kezdet = új esély.
Egy hete reggel is ezt éreztem, hogy azzal előrébb vagyok, ha beismerem magamnak a lelki állapotom és felvállalom ezt a barátom előtt. Megértett, hisz ő is tudja, miről beszélek, neki is volt párkapcsolata, ő is kötődött már mélyen másvalakihez, neki is jönnek képek, érzetek, emlékek. Legalább is addig biztosan, amíg a közös tevékenységeink, tapasztalásaink egyre közelebb nem visznek minket egymáshoz, és halványulni, relevanciájukat veszíteni nem kezdenek a korábbi emlékek. Ezek azonban, mint az elmúlt időszak is megmutatta, sajnos van, hogy párhuzamosan és mindenkinél más ütemben zajlanak.
Foglalkozni viszont kell a régivel (én ehhez kértem és kaptam hozzáértő segítséget), így van a legtöbb esély arra, hogy minél hamarabb csak ketten legyetek az új lakóval, ha már egyszer úgy alakult, hogy rövid időn belül beköltöznének újra a szívedbe.
Ha azonban épp a másik oldalon állsz és várod, hogy beköltözhess, légy türelmes és megértő, te is figyelj magadra, dolgozz magadon, hogy mire beengednek, készen állj, te se vigyél magaddal volt bérlőt.
Amennyiben ehhez a folyamathoz segítséget is szeretnél, olvass tovább
A következőkben egy olyan vizualizációt fogok leírni, amelynek alapjait egy hawaii gyógyító technika a Ho’oponopo adja. Olvasd végig a leírást majd fog bele bátran!Akár fel is veheted diktafonra a szöveget, de lehet hogy már olvasás közben megjelennek a képek. Ne korlátozd magad, hagyd nyitva a szemed, ha úgy jobb vagy csukd be és mélyülj el... ahogy jól esik.
Ezen a ponton azonban fontos megjegyezni, hogy a gyász egy folyamat és több lépésből áll. Ez a vizualizáció akkor lesz a segítségedre, amikor a nehezén már túl vagy, a dühödet már kiadtad és a depresszióból is kilábaltál. Ott van melletted valaki, aki egyre fontosabb, aki miatt már belátod, hogy nincs szükség az előzőre, mégis van benned fájdalom és szomorúság.
Légy kreatív és próbáld meg ezt a mintát saját magadhoz és körülményeidhez igazítani, adj hozzá, vegyél el belőle, akár egy receptnél, kísérletezz! Te ismered önmagad a legjobban, bízz abban, hogy az elméd elirányít majd most és bármikor máskor, amikor megismételnéd.
1. Ülj le egy kicsit magadban és csendesedj el. Hunyd le a szemed. Teremtsd meg a meditációhoz a hangulatot. Kapcsold ki a telefonod, és egy fél órára vonulj el a világtól.
2. Próbáld irányítani a fókuszod, először figyelj kifelé, figyeld azokat a zajokat, amik kívülről érkeznek, egy-egy hangot vagy épp a körülötted lévő csendet. Majd fókuszodat irányítsd a légzésedre. Figyeld meg, ahogy a levegő ki és beáramlik az orrodon, mélyítsd a légzésed, és képzeld el, ahogy a gondok, a negatív érzelmek elhagyják a tested a távozó levegővel, a pozitív, építő, előrevivő erők pedig feltöltenek a beszívott levegővel. Ismételd meg egymás után ezt a folyamatot legalább háromszor és hagyd, hogy elméd és lelked megnyugodjon.
3. Mikor már a lelked és a szellemed is készen áll, képzelj el egy ajtót magad előtt. Gondolatban állj fel, nyomd le a kilincset és lépj be az ajtón. Egy naplementében úszó dombtetőre érsz, talpad alatt a pázsit puha és meleg. Kicsit távolabb egy fa áll, indulj el felé és míg haladsz előre tudatosítsd a talajt a lábad alatt, a földet ami stabilitást ad és biztonságot. Érezd meg a lágy szellőt az arcodon, tudatosítsd, ahogy finoman lefújja rólad a terheket és a tested egyre könnyebb és könnyebb.
4. Mikor a fához érsz ő már ott áll. Mindketten tudjátok, hogy búcsúzni jöttetek, az utolsó bent ragadt gondolatokat kimondani, az utolsó meg nem élt öleléseket átadni, elfájni, hogy nem ment. Pedig mindketten mindent megpróbáltatok. Az adott helyzetben, az akkori tudásotoknak és érzelmi kapacitásotoknak megfelelőn a legjobb döntéseket hoztátok és mégsem volt elég. Minden megpróbáltatok, de végül állomás voltatok egymás életében és nem a végállomás. Mindkettőtöknek nehéz volt, még ha szép is.
5. Hagyd, hogy átjárjanak az érzelmek, amik feljönnek benned és mondd azt, ami kikívánkozik belőled.
Sajnálom, hogy ...... (mondj annyi dolgot, amennyit csak szeretnél, lehet ez egy mondat is vagy 10, vagy 20 akármennyi, nem a mennyiség számít)
Bocsáss meg nekem. (ebben a mondatban minden benne van, de ha szükségét érzed fejtsd ki neki)
Köszönöm, hogy...... (mondj annyi dolgot, amennyit csak szeretnél, lehet ez egy mondat is vagy 10, vagy 20 akármennyi, nem a mennyiség számít)
Szeretlek. (ebben a szóban minden benne van, de ha szükségét érzed fejtsd ki neki)
6. Addig beszélj hozzá vagy vele, amíg végül elérkezik az idő, hogy végleg búcsút intsetek egymásnak. Köszönjetek el és nézd végig, ahogy ellép tőled, majd elindul a réten el tőled, egyre messzebb és messzebb kerülve, míg végül a horizonton eltűnik a naplementében. Időzz a fánál, amíg jól esik, és amikor készen állsz, keresd meg az ajtót a réten és gyere vissza a valóságba. Mielőtt kinyitnád a szemed, még vegyél pár mély lélegzetet és érkezz meg, hagyd hogy az érzetek elcsendesedjenek és a tested lelked visszataláljon az egyensúlyi állapotába.
Ági
