"Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük." Andrew Matthews
takacsveca93:
Én nem nagyon szerettem eddig a smoothiekat, turmixokat, de már egy ideje tesztelgetem, hogy mitől... (2019.04.22. 15:02)Az új életmód eszközei: Turmix
bircaman szerkesztő maxval:
S te római vallású vagy? (2015.12.23. 05:36)Boldog Szaturnáliát!
városjáró:
most komolyan, ha valaki nélkülözni kénytelen, annak minden adományt amely nem megalázó és/vagy ál... (2015.11.20. 00:50)A néni ereje
csincsilla72:
@Tinman: Ez nem igaz egyszerűen! Enni lehet, csak nem mindegy, hogy mit. Bár valamelyik tanult "ko... (2015.09.17. 15:22)5 ok, ami miatt nem fogysz az edzéstől
62 év nagyon sok idő. Ebből 29-et nagyjából együtt töltöttünk. Sírtunk és nevettünk is. Volt jó is, rossz is. Nem volt könnyű életed és most is keményen dolgozol. Hogy telt a 62 éved? Meséld el te, kérlek! Én annyira kicsit tudok, ahhoz képest, ami veled történt ennyi idő alatt. Mesélj, mert sokat tudsz, mert sokat éltél. Én mit látok? Én látok sok fájdalmat a szemeidben, ritkán könnyeket. A kezeid erősek, kemény fizikai munkához szoktak. Arcodon szemtelenül árulkodnak az apró ráncok, múlik az idő. Szíved erős és kitartó. Vidéki szív ez, olyan egyszerű, emberi. Ezt én is örököltem és a testvérem is.
Azt is tudom, hogy mennyire szeretted és tisztelted a szüleid. Kemény , munkás emberek voltak ők is. A mama templomba járt, kézimunkázott, papa pedig imádott énekelni.
Csak tőmondatokban írok, holott mennyi mindent megéltél. De te nem beszélsz magadról. Én mégis sokat tanultam tőled és egy egész életet köszönhetek neked.
Mindent szeretek, ami ehető. Ez alól mindössze két kivétel volt régen. A zöldbab és a tök. Bármi jöhetett, kivéve ez a kettő. Valami elementáris ellenállás volt bennem feléjük, pedig sosem bántottak. Az egyik olyan, mint egy zöld ceruza, a másik pedig egy nagyra nőtt zöld, vagy sárga szappanbuborék, ami mindjárt felrobban. Valahogy mindig sikerült úgy alakítani, hogy amikor ez volt a menü, megússzam a dolgot.
Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig. Amikor elkezdtem főzni, szépen összebarátkoztam velük. Rájöttem, hogy mivel mindkettőnek viszonylag semleges az íze, ezért szinte bármivel remekül összepárosítható.
Tegnap beszélgettünk Juhász Péterrel, a Ketoheaven blog gazdájával. Felmerült, hogy érdemes lenne kipróbálni egy ketogén receptet. Mivel mostanában igen sűrű az időbeosztásom és hajnaltól éjszakáig tartanak a napok, végül időspórolásként letettem a bonyolultabb receptekről. Nézzetek be a blogjára, egyébként fantasztikus dolgokat főz, mi is ki fogunk majd próbálni néhányat. Az interjút néhány nap múlva, az Egyensúly Rádió 73. adásában hallhatjátok majd.
Szóval végül az lett, hogy elmentem a piacra, körülnéztem, hogy mi is tetszik, bepakoltam a kosaramba és azokból álltam neki főzni. A mai menü csontleves és rakott zöldbab. Ez feltehetően se nem ketogén, se nem semmilyen ilyesmi. Hívjuk paleo helyett Zolio diétának.
Na de először nézzük meg, hogy mi is ez a hosszú zöld bigyó.
Feltehetően Közép-Amerikából érkezett, ott már évezredekkel ezelőtt is termesztették. Sokáig fejtve, Babszem Jankó formában, illetve szárítva fogyasztották. Egészen a 18. század végéig kellett várnunk arra, hogy valaki megkóstolja az úgynevezett éretlen formájában is. Ez az, amit ma zöldbab néven ismerünk.
Az a jó az ilyen rakott zöldségekben, hogy lényegében bármit beledobálhatunk, az eredmény a legtöbb esetben nagyon jó lesz. Ha pedig mégsem, öntsünk rá még egy doboz tejfölt és megoldja a problémát.
Apróra vágtam a vöröshagymát, egy kis olajon megpároltam. Beledobtam a húst, a fűszereket és némi vízzel 20-25 percig főztem. Random a fűszeres dobozba nyúlva a majoranna és az oregánó került elő. Semmi trükk, nagyon egyszerű. A hússal együtt elkezdtem főzni a rizst. Általában barnarizst használok, ez tovább rotyog. 1 bögre rizshez 3 bögre vizet adtam, majd ahogy elkezdett forrni (a víz, nem a bögre), levettem kis lángra és nagyjából 45 percig főztem. Szerencsére ezúttal nem filmet néztem közben, hanem sorozatot, így kivételesen nem alakult át füstté és aktív szénné a rizs. Jártam már így, nem is egyszer, sőt, volt, amikor az edény is elkezdett már átalakulni valami amorf képződménnyé. Ezúttal jól sikerült a projekt, nem kell három napig szellőztetni.
Amikor már majdnem elkészültek a fentiek, begyújtottam a sütőt, elkezdtem felmelegíteni kb 230 fokra. Elővettem egy nagyobb tepsit, szétterítettem az alján a rizst. Erre pakoltam a húst, majd az egészet beborítottam a zöldbabbal. Hogy jól érezze magát, szépen betakargattam tejföllel, rátettem a tepsire egy fóliát és ment is a sütőbe. Itt már csak annyi időre van szükség, amíg megpárolódik a bab. Érdemes a húst levesebbre főzni és akkor hamarabb elkészül a sütőben. Ez még nagyjából fél óra és készen is vagyunk.
Ezen a héten ismét egy kitűnő beszélgetőpartnerrel jelentkezünk. Liptay Orsi, avagy Ciklon, a Kerékpáros Klub tagja, közreműködött az I Bike Budapest szervezésében. A civil életben számos helyen összefuthatunk a nevével, ahol pedig kerékpáros dolgok történnek, jó eséllyel ott van a közelben.
Hogyan került a kerékpáros életbe? Autóból a nyeregbe. Milyen az élet autó nélkül?
Mi változott a kerékpáros világban az elmúlt években. Zebra-akció babakocsival. Critical Mass, I Bike Budapest.
Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy fülhallgató, aki kalandos útra indult...
Vasárnaponként rendszeresen tartunk valamilyen lelki alkalmat. Meditáció, önismeret, önfejlesztés, beszélgetés, szemlélődés. Múlt héten a Margitszigeten voltunk, a meditáció során az életutunkon dolgoztunk. Ez volt az első idei kinti alkalmunk, bár a meteorológusok ijesztgettek, szerencsére napos időt kaptunk.
Az meditáció végén együtt sétáltunk a Margit híd felé. Félúton, a Holdudvarnál, amikor oldalra néztem, valami fehéret láttam az egyik pad előtt. Alaposabban odapillantva rájöttem, hogy ez bizony egy headset, ráadásul valószínűleg Apple EarPods, amit az iPhone-hoz adnak.
Odamentem, lehajoltam, felvettem. Bizony ez tényleg az, ráadásul eredeti. A boltban 10 ezer Ft-ba kerül. Körülnéztem, úgy tűnt, hogy senki sem keresi, ráadásul, mivel valamennyire belepte a kavics, valószínűleg nem ezekben a percekben felejtette ott valaki. Lehet, hogy rám várt ez a füles?
Köszönettel eltettem. A legjobbkor érkezett, mert pont néhány nappal korábban ment tönkre az előző headsetem. Ez nálam fogyóeszköz. Futás, gyaloglás, bringázás közben általában előadásokat, podcasteket hallgatok. Folyamatosan nyúzom, gyűröm, használom. Általában eBay-ről rendelem az utánpótlást, mert van, amikor általában csak néhány hétig bírják, arra pedig bőven elegendő a párszáz forintos klónja is. Lehet, hogy az eredeti tartósabb, de biztosan nem bírja annyival tovább, hogy érdemes legyen beruházni rá. A hangminőség nyilván gyengébb valamivel, de egyrészt nem zenét hallgatok, másrészt futás közben nem is ez számít.
Szóval lett egy új headsetem. Nagyon örültem neki. Egészen két napig.
Kedd este ugyanis elveszett. Azaz sehol sem találom. Soha nem jártam még így headsettel. Egyszerűen nem lelem, hiába keresem. Eltűnt, felszívódott, elnyelte a föld. Valószínűleg elhagytam útközben.
Menni akart tovább. Úgy gondolom, hogy nekem annyi volt a feladatom, hogy segítsek neki megtenni a következő lépést az útján. Egyszer majd biztosan eljut a végleges gazdájához.
Újra és újra megtapasztalom, hogy amikor kérek, kérjek pontosan. Kértem egy új headsetet az élettől. Megkaptam, de el is ment. Most olyan headsetet kérek, amelyiknek a sorsa velem folytatódik. Kérem az ideális testi-lelki headsetemet.
Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen. Ég veled headset, jó utat!
Csak néhány gondolat egy régi útról, egy másik világból...
Ülök az óceán partján, Afrika legnyugatibb pontján, iszom a koktélt, este 11 óra van. Nincs közvilágítás, a lehető legsötétebb feketeség borít be mindent. Az egyetlen fény- és zajforrás a bódé, ahol az italt vettem. A partra vezető utat kavics helyett kagylóval borították be. De ezen nem is csodálkozom, hiszen itt a kagyló a kavics. Nézem az óceánt, csak a csillagok világítanak. Jön a dagály, egyre közelebb van a víz. Valahol a távolban, több száz km-re a Zöld-foki Szigetek. Ez sem látszik, csak érződik, hogy hosszú időre ott van vége az emberi jelenlétnek. Utána már Barbados a következő állomás, vagy 5000 km-rel arrébb. Közben semmi.
Zúg az óceán, összenyom a világ mérete, nézem mögöttem a sivatagos tájat, előttem a végtelen vizet. A koktél persze alkoholmentes, mert a malária elleni gyógyszerre nem szabad inni. Pedig innék, mert rohadtul magányos vagyok a semmi közepén, távol mindentől és mindenkitől. Már három napja itt vagyok, de a poggyászom Dakarban ragadt, valahol még egy országgal arrébb kavarog, benne mindenemmel. A ruhám öt napja ugyanaz. Valami mocskos csapnál úgy-ahogy meg tudtam mosakodni, de fogkefe, az nincs. A táskámban egy lemerült notebook, egy köteg pénz és egy fényképezőgép van. Ennyi és semmi több. Nincs hol laknom, kiderült, hogy a szervezet, amihez kijöttem, nem igazán állt még össze, komoly hiányosságok vannak.
Végül kapok egy széteső bódét, ahol az ágy betonból van, rajta egy cafatokra szakadt, bűzös matraccal. A hely nem túl bizalomgerjesztő, de egy fokkal jobb, mint a helyette javasolt Malaria Health Center. A jó szándék és a segíteni akarás hat át mindent, de nem feltétlenül a legjobb pillanatban érkeztem. Vizet nem ihatok, mert lehet, hogy kolerafertőző, ez ellen pedig nem kaptam védelmet. Minden más ellen igen, már két hete folyamatosan lázas vagyok az oltások miatt.
Délután megszólított az utcán Alassan Mboub. Mutatja az igazolványát, a maláriásoknál dolgozik. Jó gyerek ő, olvasni is tud, ápolónak tanul. Kér, hogy aludjak náluk. Pénzt nem kér, sőt vacsorát is ad. Ha náluk alszom, az neki nagy megtiszteltetés.
Ma ismerkedtem meg Momodou-val, a reptér kertészével. Megkért, hogy fotózzam le és meséljek róla az otthoni világomban. A falujából ő az egyetlen, aki megtanult írni és olvasni. Vágyna külföldre, de nincs rá lehetősége. Azt mondja, hogy ő úgy járja be a világot, hogy megkéri a jó embereket, hogy vigyék hírét mindenfelé. Megfogja a kedvenc virágját, beáll az egyik legszebb bokor elé és mondja, hogy fotózzak.
Utána két faluval arrébb beszélgettem egy kölyökkel, akinek az egyetlen játéka egy simára kopott autógumi. Büszke rá, mert a környéken egyedül neki van ilyen jól guruló gumija. Neki ez most nagyon fontos. Megmutatta a fehér embernek. Most hosszú ideig lesz mit mesélnie.
Ülök az óceán partján, iszom a koktélt, este fél 12 van. Nincs közvilágítás, a lehető legsötétebb feketeség borít be mindent. A koktélos bódé bezárt, teljes csend van, egyedül az óceán zúgását hallom. A koktél félig elfogyott. Valahonnan a távolból meghallom ezt a számot. Figyelem a szövegét és csak töltöm tele az óceánt súlyos legördülő cseppekkel, teljesen egyedül, a parton, kilométerek ezreire a világomtól.
A legjobbkor jön az üzenet. Tudom, hogy hiába ilyen rohadt nehéz néha az út, jó irányba haladok.
Sok folyón kell átkelni, de tudom, hogy átkozottul megéri, mert nagyon magasra vezet az út. És ehhez ebben a pillanatban az kell, hogy megtöltsem az egész óceánt ezekkel az érzésekkel, és mindenhol tetőzzön a dagály.
Afrika pedig gyönyörű és fantasztikus. Menj el, nézd meg, éld át. Örökre emlékezni fogsz rá.
I learned and still learning on my on example that panic is a huge scam. We heard so many times, that we cannot control everything and according to my opinion we can’t even control what we think we actually can. BUT we always need to know, that if things don’t work out the way we expect them to do so, it is NOT the end of the world! Even if it’s the worst situation. Moreover! Panic never helps! If you have any problem, or you have a negativ spiral, go for a walk, run, spend time in nature, sing, dance, make music, MOVE! And you keep doing until your head gets clear and you are able to realize that panic is a scam!
The Dalai lama says: “If a problem is fixable, if a situation is such that you can do something about it, then there is no need to worry. If it's not fixable, then there is no help in worrying. There is no benefit in worrying whatsoever.”
Saját példámon tanultam és folyamatosan tanulom, hogy a pánik egy nagy átverés. Annyiszor hallottuk már és hányszor fogjuk még. Nem tudunk mindent kontrollálni és amit igen, véleményem szerint az is látszólagos. Lényeg, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi elvárjuk, az még nem a világvége! Ez pedig a legextrémebb helyzetekre is igaz! Sőt! A pánik soha nem segít! Ha baj van, negatív spirál van, menj el sétálni, menj el futni, énekelj, táncolj, zenélj, MOZOGJ! Ezt pedig addig tedd, amíg észre nem veszed, hogy mekkora átverés ez a pánik dolog!
A Dalai láma egyik remek mondása: „Ha egy problémának van megoldása, akkor felesleges az aggódás. Ha nem lehet megoldani, akkor az aggódás sem segít.”
A Mélyülés második adásában máris a lovak közé csapunk. Kérjük vigyázzanak, az ajtók nyílnak, egy fantasztikus embert hallhatunk, akinek a hangját bizonyára mindannyian ismerjük.
Szalóczy Pál, újságíró, riporter, rádió- és tévébemondó. A metró, valamint a vasúti pályaudvarok tájékoztató hangja.
Ezen a héten ismét egy kitűnő beszélgetőpartnerrel jelentkezünk. Liptay Orsi, avagy Ciklon, a 
