A hétvégi túra remek élmény volt. Eltekintve attól, hogy két km-rel a vége előtt elestem és bukfencezés közben eléggé megrántottam a térdemet. Az esés után akkora lett, mint egy kisebb dinnye. Íme:
A túra amúgy tényleg jól sikerült, egy későbbi posztban érkezik majd a beszámoló. Az esésben az az érdekes, hogy szinte órára pontosan 10 évvel ezelőtt volt egy térdficamom. Szintén bal láb. Szerencsére ezúttal enyhébbre sikerült a dolog. Bár erősen bedagadt, az esés után alaposan átmozgattam, behajlítottam, hogy megnézzem, megfelelően működik-e a rendszer. Az azóta eltelt három napban próbáltam minél többet pihentetni. Amennyit csak tudtam, feküdtem és minél felpolcolva tartottam a lábamat. A duzzanat kisebb lett és már sokkal jobban be tudom hajlítani.
Szerettem volna megvizsgáltatni, de négy helyről is elküldtek. Az egyik helyen akkor fogadtak volna, ha 12 órán belül történt az eset. Mivel szombat délután és hétfő reggel között ennél több telt el, ebből sajnos kicsúsztam. Hirtelen eszembe jutott, hogy mégis 12 órán belül estem el. Sajnos nem jött be a dolog, a következő helyen csak akkor fogadtak volna, ha legkésőbb 6 óra elteltével jövök. Ez sem nyert. A következő ajtón csak mentővel mehettem volna be. A negyedik helyen pedig azt mondták, hogy mivel nincs nálam a TAJ-kártyám (állni is alig tudtam, nem volt energiám nekiállni feltúrni minden fiókot), csak pénzért tudnak ellátni. A kérdésre, hogy mennyi az annyi, azt mondták, hogy "a röntgen drága dolog". Mivel addigra már közel két km-t sántikáltam, nem volt hangulatom újra visszamenni.
Az első két helyen, az ambulancián és a traumatológián azt is mondták, hogy ha van beutalóm, akkor is tudnak fogadni. Ezt viszont a háziorvostól kell hoznom. Az egyik helyen 3-5 nap múlva, a másikon pedig csak egy héttel később volt hely.
Szívesen megnézetném, csak jobb lenne teljesen megnyugodni, viszont nagyon úgy tűnik, hogy az egészségügy csak pénznyelésre alkalmas, gyógyításra ebben az esetben már nem.
Tudtok olyan magánorvost ajánlani, aki megfizethető és jól dolgozik?
Most, hogy várhatóan idén már nem nagyon fogok tudni futni és kerékpározni, ideje alaposan átgondolni a mindennapi életvitelemet. Úgy tervezem, hogy újra elkezdem számolni az energiabevitelt. A kalóriaszámlálás segíthet abban, hogy a szinte nullára csökkent aktivitás mellett kontrollálni tudjam a súlyomat.
A következő verseny, amire be vagyok nevezve, a jövő áprilisi Vivicittá 10 km-es távja. Ha elkezdhetek újra gyalogolni, indul az alapozás. Ancsur sokat segít, biztosan hamar helyrejövök. A cél a minél gyorsabb gyógyulás.
Zoli