A fogyás, rendszeres edzés, elhízáshoz kötődő problémák megoldása talán a leggyakoribb újévi fogadalom. Talán ismeritek a Google Trends szolgáltatását. Ide egy kifejezést beírva megmutatja, hogy az adott szóra milyen gyakorisággal keresnek. A fogyásra az alábbi, nem meglepő találat jön:
A linkre kattintva 2007 végén látható még egy nagy kiugrás. Akkor volt a Nagy Fogyás című reality.
Szóval nézzük az elmúlt évek adatait. Szépen látszik, hogy januárban a duplájára emelkedik a keresések száma. Februárban egy kisebb visszaesést követően egészen nyár végéig tart a lendület. Januárban mindenkit megszáll az ihlet, a netes búvárkodás folyamatosan népszerű. A fogyás sikerességét, vagy éppen sikertelenségét mutatja, hogy a következő év elején pontosan ugyanakkora, vagy még nagyobb lesz a kiugrás.
Gyakran halljuk, hogy a futás a fogyás egy igen hatékony eszköze.
Ez az elmúlt tíz év trendje. Nem véletlenül tűnik úgy, hogy a futás egyre népszerűbb és mindenhol kocogókba botlunk. Évről-évre ugyanúgy, jellemzően áprilisban és augusztus-szeptemberben jön meg a lendület. Mindenki fut, az ország jobban teljesít. A sportban mindenképpen.
A két keresési trend célcsoportja nyilván nem ugyanaz, bár bőven van átfedés. Azaz a fogyni vágyók egy jelentős része feltehetően a futás témakörében is fog olvasgatni.
Még néhány sportágat és pár, a fogyáshoz kötődő tevékenységet megnézve kiderül, hogy a minta évről-évre igen hasonló. A fogyás másik, sőt, talán legfontosabb komponensét, a lelki munkát viszont annyira elfelejtjük, hogy az ehhez kapcsolódó kifejezésekre nem ad a rendszer ilyen szép grafikont. Helyette azt írja, hogy nincs elegendő adat, azaz statisztikailag kimutathatatlanul alacsony az érdeklődés.
Pedig-pedig, ugye jól tudjuk, hogy a túlsúly az esetek legnagyobb arányában valójában egy lelki probléma kivetülése. Nagyon sokszor belül nem stimmel valami. Szorongás, stressz, elfojtás, önmarcangolás, esetleg önmagunk büntetése. Egyfajta orális fixáció. Ha teletömjük a szánkat és a bendőnket, biztonságban vagyunk. Nem kell kimondani, nem kell feldolgozni, nem fognak bántani, nem kell megtenni. Eldugítjuk a csatornákat és egy olyan, zsírból készült védelmi zónát képezünk magunk köré, ami mindentől megvéd.
Saját tapasztalataim is ezek, hiszen bőven volt már lehetőségem átélni ezt a túlsúlyos állapotot.
A yo-yo, a lefogyok, felhízok, a testsúly ingadozása szintén a lelkiállapot egy indikátora. Azt mutatja, hogy a testem már kész elengedni a terheket, a lelkem még ragaszkodik hozzá. Van, aki igen jelentős túlsúlytól képes megszabadulni meglepően rövid idő alatt. Láttunk már ilyet, nem is egyszer. Csodás számok, hetek, hónapok alatt 40-50 kilók. Aztán persze jön az állandó diétázás, hogy megmaradjon az új testtömeg. Vagy ha nincs meg ehhez a fegyelem és az akaraterő, indul a liftezés a kilókkal. Ha kibillen a lelki egyensúly, megdöbbentően hamar képes visszatérni ugyanannyi, vagy még több is.
Jómagam már hatodik éve koptatom az életmódváltás útját. 140 kiló környékéről indultam. Az orvosi vizsgálatok alapján 96,7 kiló a megcélzott ideális súlyom. Egyszer, közel két éve, néhány napra, egy félmaratoni felkészülés és a félmaraton teljesítése után, mindezt még egy ötnapos léböjttel megfejelve már mutatta ezt a mérleg. Tudtam, hogy ez csak illúzió, hiszen teljesen ki voltam ürülve. Mégis jó volt látni, hogy képes vagyok ilyet produkálni. Egyébként akkor az üzemszerű súlyom 103-105 kiló környékén mozgott.
Most ennél valamivel több vagyok. Az elmúlt hat évre visszatekintve tisztán látom, hogy a súlyom változása egyrészt nagyban összefügg a lelkiállapotommal. Ha jól mennek a dolgaim és nyugi van, csökkennek a kilók. Ha kibillent, küzdős, éjjel-nappal dolgozós, esetleg szorongós periódus van, nőnek a kilók. A trend azonban szerencsére lefelé mutat, úgy becsülöm, hogy idén, az év vége felé, vagy jövőre már reális eséllyel fogok az ideális súlyom környékén ingadozni. Ehhez kellett hat év és 4-5 hullámvölgy.
A korábbi problémákon folyamatosan dolgozom. Lelki munka, önismeret, meditációk, spirituális gyakorlatok. Mind-mind az egyensúly felé visz. És évről-évre egyre inkább úgy látom, hogy a mozgás és az egészséges táplálkozás önmagában közel sem elegendő. Hiába mossuk le az autót minden nap szép csillogóra, ha a motor továbbra is csak köhögve-zörögve működik.
És azt is tudom, hogy ha elértem a megcélzott egyensúlyi állapotot, aminek az ideális testsúly csak egy apró része, a munka nem ér véget. Folyamatosan törekedni fogok az egyensúly megtartására és az életminőség, a jó lelkiállapot és a tudatosság fejlesztésére.
A ciklikusság, a rövidebb-hosszabb szünetek egyáltalán nem jelentenek problémát. A test, a lélek időről-időre megpihen. Az viszont már a mi felelősségünk, hogy odafigyeljünk a létünk jelzéseire és vegyük észre, hogy mikor van itt az újabb lendület ideje.
Amikor készek vagyunk a folytatásra, kezdjünk el ismét nagyobb lelkesedéssel haladni az úton. Amíg pedig pihentünk, addig is ezt az utat jártuk, csak éppen annak egy másik szakaszában jártunk.
És eljön majd a pillanat, amikor azt fogjuk észrevenni, hogy fokozatosan felszáll a fojtogató köd az életünknek arról a területéről, amit eddig magunkba gyömöszöltünk. És akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem a kiló számít. Az csak egy állapot. Ha jól érezzük magunkat és mélyen, őszintén magunkba nézve azt látjuk, hogy közeledünk az egyensúlyhoz, a boldogsághoz, a kilók automatikusan megoldódnak.
Jó utat, jó egyensúlyt!
Zoli