Jövő hét végén lesz a következő kerékpáros kihívás, a 24 óra bringa. Különböző távok és versenyszámok lesznek, a széles választékból az éjszakai 100 mérföldes távot választottam. 160 km, rajt éjfélkor, cél legkésőbb reggel 8-kor.
Sokat szoktam bringán ülni, ahova csak lehet, tekerek. Általában összejön évi 5000 km. Korábban részt vettem már néhány kerékpáros versenyen, de a komolyabb események kimaradtak. Egyrészt inkább közlekedési eszközként használtam a bringát, másrészt elsősorban MTB-vel jártam, ami kevésbé optimális a hosszabb távok leküzdéséhez. Nemrég sikerült beszerezni egy Mali Ironman országúti kerékpárt, szóval mostantól minden adott az induláshoz. A futóversenyekhez hasonlóan fogom fel a bringás eseményeket, azaz a teljesítés és az élmény a cél, az időn nem fogok rágódni.
Szóval két hét múlva éjszakai 100 mérföld. A felkészülésre inkább kevesebb, mint több idő és energia jutott, a napi szokásos távokon felül csak néhányszor sikerült eljutni hosszabb edzőkörökre. Múlt vasárnap hazatekertem Székesfehérvárra. 75 km, igazából nem sok, tekertem már ennyit és ennél többet is edzéseken, de ez mégis más volt. A hazaút eddig egyet jelentett az utazással. Autóval, vonattal, vagy busszal. Az, hogy ezt az utat saját erőből is megtehetném, fel sem merült. Most, hogy megvan az országúti bringa, gondoltam egy nagyot és vasárnap elindultam Fehérvár felé. Az volt a tervem, hogy visszafelé is tekerni fogok, de végül későn tudtam csak elindulni, ezért inkább vonatra szálltam.
Az út jól telt, bár viszonylag lassan mentem. Az első 25-30 km valamivel gyorsabb volt, itt még csendes volt az idő. Utána viszont folyamatosan elég erősen fújt a szél szemből, ami sokat visszavett az addigi tempóból. Az viszont mindenképpen bíztató, hogy az út első felében elég hosszan tartani tudtam a 35-37 km/h körüli sebességet. A teljes idő állásokkal együtt 3 óra 14 perc lett. Levonva a lámpát, kereszteződést, vonatot, kutat pedig 3 óra 6 perc.
Jó élmény volt, legközelebb is így megyek majd haza.