A Spar Maratonra 4 órán belüli maratoni időt tűztem ki célul. Tudom, sokaknak ez nem nagy szám, sőt, mostanában az az érzésem, hogy egy maratont lefutni sem nagy szám, hiszen egyre több blogon (konkrétan futásra szakosodott blogokon) azt sugallják, hogy pár hetes felkészüléssel már simán meg lehet csinálni az elsőt akár 4 órán belül is. Akkor meg minek tököljön az ember a több hónapos felkészüléssel? Valóban, felemelő érzés lehet zombiként befutni, hogy aztán egyből rákössenek az infúzióra.

Az elején én magam is elkövettem ezt a hibát. Utólag úgy gondolom, túl hamar futottam az első maratonomat, mondjuk legalább nem eszeveszett tempóval, hanem szép komótos 4:29-es idővel. Persze volt egy elég komoly sportmúltam, de akkor is.

Egy ideje már nem vagyok PB-náci. Utoljára tavaly novemberben hasítottam egy 1:49-es FM-et, aminek azóta a közelébe sem értem, de nem érdekel. Itt van nekem helyette többek között az idei fél IM élménye. A várakozás izgalma, hogy jövőre jön a teljes táv. Hogy az edzéstervemben sokat kell edzeni, de nem gyorsan. Engem most már ez lelkesít.

Nagy közhely, de tisztelni kell a távot és a testünket. Legalábbis annak, ki szeretne sokáig sportolni és élni.