Már csak négy nap.
Még négy nagy!
Már csak négy nap?
Már csak négyet kell aludni...
Még négyet kell aludni?!
Szeretnék megint első maratonista lenni. Hogy ne érdekeljen se az idő, se a tempó, hanem csak a teljesítés.
Persze most is megtehetném, hogy nem érdekel sem az idő, sem a tempó, csak a teljesítés. De nekem úgy nincs értelme. Mert a maratoni teljesítményeim szép ívet mutatnak.
Első: 4:29
Második: 4:10
Most pedig a harmadik. A terv 3:56. A bűvös 4 órán belülre kerülni.
Úgy érzem, mindent megtettem, hogy ez sikerüljön. Biztos lehetett volna még többet futni. Többet, gyorsabban. A legtöbb rövidebb szombati futást hosszú bringázással helyettesítettem, de úgy érzem, ez nem ment a felkészülés rovására, sőt! A héten már a pihenésé a főszerep, rövid átmozgatókkal, bár a múlt hét is könnyű volt már.
Már nagyon izgulok. Remélem ez az érzés húsz év múlva a huszadik maratonom előtt sem fog megváltozni.
Nektek hogy sikerült a felkészülés?