Egy tegnapi beszélgetés segített megfogalmazni valamit, amin az utóbbi hónapokban sokat gondolkoztam. Ez pedig annak a személyes motivációnak a meghatározása, ami újra és újra arra sarkall, hogy elinduljak edzeni, vagy éppen otthon maradjak pihenni.

Az eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, hogy alapvetően két fő motivációs terület van, ami el tud indítani az úton:

Szórakozás és kihívás

Visszagondolva az eddigiekre, ezeknek mindig egy olyan arányú keverékét kerestem, ami a legjobban az egyensúly felé húzott egy adott élethelyzetben. Azaz ha a hétköznapokban nagyon sok a feladat, a kikapcsolódás könnyedebb formáját választottam. Ha pedig lazulós időszak volt, egyre nagyobb kihívások után néztem.

Az utóbbi időben sűrűek a napjaim, minden percem be van osztva. Ha engedném, napi 24 órát is tudnék dolgozni. Szerencsére ezen már sikerült túllépni. Volt korábban egy hosszabb időszak, amikor néha szó szerint éjjel-nappal hajtottam. A munka meghozta a várt eredményeket, de túl nagy volt az ár érte. Kiégés, elszigetelődés, állandó fáradtság. Azóta törekszem rá, hogy a napi munkaidőmet tudatosan osszam be. Úgy gondolom, hogy a 8, esetleg 8 és fél órányi fókuszált munka sokkal többet ér és hosszú távon hatékonyabb, mint a 12-16 óra erőltetett menet.

Adott tehát heti 40-42 óra, ami alatt próbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból. Abban az időben viszont, amit ezen kívül töltök, igyekszem minél hatékonyabban kikapcsolódni. Azaz olyan dolgokkal foglalkozom, amik segítenek regenerálódni, megnyugodni, feltöltődni. Amikor sportolni indulok, annak pontosan ez a célja.

Az, ami a szórakozásról és a jó élményekről szól. Ilyenkor félreteszem a kihívásokat és élvezem a csendet. Az ürességet.

A semmit.

Lassan véget ér a versenyszezon és kezdődik a téli szezon. Remek lehetőség a megfogalmazott optimális helyzet gyakorlására. Alaposabban utánaolvasok a pulzuskontrollnak és tovább folytatom a lassú alapozást. Hónapokon át eszerint edzettem és mindig ezekben az időszakokban sikerült elérni a legnagyobb fejlődést. Amikor PK-val futottam, csökkentek a kilók és javultak az idők. Arra is rájöttem, hogy egyelőre nincs szükségem a nagy távolságok hajszolására. Bár teljesítettem idén három félmaratont, lassú és megterhelő volt. Korábban 10 km-t mindig 70 percnél lassabban teljesítettem. A legutóbbi versenyeken sikerült bemenni ez alá, most 67 perc alatt érek be. Akkor fogok majd nagyobb távokban gondolkozni, ha sikerül 10 km-t futni egy óránál rövidebb idő alatt. Ezt pedig a pulzuskontroll elveinek komolyan vételével fogom elérni. Közben pedig minden megtett métert élvezni fogok.

Téged mi motivál?