Baywatch-on szocializálódtam, mint ez a legutóbbi posztomnál kiderült.... Ezért nem tudok szó nélkül elmenni az mellet, hogy Pamela nem csak a gyönyörű homokos tengerparton képes szőke lobogó hajával futni. A hétvégén lefutotta jótékonysági céllal (vagy végigszenvedte?) a New York Marathont 46 évesen.
Ez mind szép, és jó. Sokan követik, sokan példaképként tekintenek rá. De azért kérem szépen felkészületlenül ne álljunk oda lefutni egy maratont. Nem is csodálom, hogy kissé kikészült a kebelcsoda...
Úgy gondolom, hogy illik megtisztelni saját magunkat és a távot annyira, hogy felkészülünk rendesen, és a tőlünk telhető legjobbat próbáljuk nyújtani!
Tisztelitek magatokat annyira, hogy úgy álltok oda a rajthoz, hogy mindent megtettetek a cél érdekében?
Vanda
