Egyensúlyt!

"Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük." Andrew Matthews

Friss topikok

  • takacsveca93: Én nem nagyon szerettem eddig a smoothiekat, turmixokat, de már egy ideje tesztelgetem, hogy mitől... (2019.04.22. 15:02) Az új életmód eszközei: Turmix
  • Zsuzsa Fekete 112: :) (2016.01.01. 15:47) Üzenet 2017-ből
  • bircaman szerkesztő maxval: S te római vallású vagy? (2015.12.23. 05:36) Boldog Szaturnáliát!
  • városjáró: most komolyan, ha valaki nélkülözni kénytelen, annak minden adományt amely nem megalázó és/vagy ál... (2015.11.20. 00:50) A néni ereje
  • csincsilla72: @Tinman: Ez nem igaz egyszerűen! Enni lehet, csak nem mindegy, hogy mit. Bár valamelyik tanult "ko... (2015.09.17. 15:22) 5 ok, ami miatt nem fogysz az edzéstől

Kiégés, avagy miért nem dolgozok konduktorként?

2013.11.14. 11:37 szancsurrr

Akit nem érdekel a lelkizés, az ne olvasson tovább. Ez egy nem sportos poszt. Én szóltam :)

215333_10150174682404961_2062470_n.jpg

205694_10150174682919961_1265401_n.jpg

218125_10150174685044961_5913310_n.jpg

206358_10150174682369961_4252260_n.jpg

215681_10150174682629961_7565865_n.jpg

229724_10150280913654961_1435469_n.jpg

223641_10150280913479961_724082_n.jpg

229782_10150280912154961_5791926_n.jpg

221753_10150174682974961_863240_n.jpg

217633_10150174685109961_5690040_n.jpg

208214_10150174683074961_1274906_n.jpg

283986_10150280913514961_2861826_n.jpg

375184_10150455250279961_398707692_n.jpg

377459_10150455254079961_235038376_n.jpg

381078_10150455250379961_522488292_n.jpg

387434_10150455251974961_374150137_n.jpg

Tudom, hogy ez a téma kényes. A konduktor szakmát körüllengi valami olyan képzet, hogy a konduktorok nem beszélhetnek arról, hogy elegük van és elfáradtak. Pedig a segítő szakmák esetén kiemelten fontos lenne az ún. "burn-out szindróma", vagyis a kiégés kezelése. E helyett kényelmesebb a szőnyeg alá söpörni a problémát, mert ha kitárulkozol, akkor leesik a fejedről a glória és egyből rossz pedagógus és ezzel rossz ember leszel. Sajnos sok kiégett kollégával találkoztam. Ők azok, aki félnek a ténnyel szembe nézni. Vagy szégyellik. Ezzel nem csak maguknak, hanem a kollégáiknak, a gyerekeknek/felnőtteknek is ártanak.

Eredeti szakmám konduktor, bár már több mint egy éve teljesen mást csinálok. Mondjuk ha belegondolok, a sok okos külföldi irányításához is legalább annyi türelem kell, mint megtanítani valakit önállóan inni, tehát tulajdonképpen a hosteles meló rokon szakma.

A konduktorkodás hiányzik is meg nem is. De inkább nem. Nem vagyok szívtelen, csak kiégtem és elfáradtam. A szakmai része az, ami hiányzik. Most lehet, hogy sokan felkapják a fejüket, hogy hogy értem ezt? Utólag is azt érzem, hogy a szakmában eltöltött utolsó két évem nem arról szólt, amiről kellett volna. Nem arról, hogy egy adott "problémának" a megoldását hogyan bontom le apró és elérhető lépésekre, amiket végül összefűzve elérem, hogy a "problémát" tapasztalattá alakítottam és tanítottam valami fontosat. Hogy végül Pistike megtehesse az első önálló lépését és Mariska megtanuljon pohárból inni. Ez adja a szakma szépségét. Ez motivál. Ez maga a szakma. A hivatás. Brazíliában ebből semmi nem volt meg. Harcoltam és falakba ütköztem. Nagyon akartam, hogy jó legyen. Változtatni akartam a hozzáálláson. A szülők hozzáállásán. A gyerekekén. A szakma és a nem-szakma nem volt egyensúlyban. Naponta többször mostam ki pisiből és szarból mostam a gyerekeket. Egy csomó idő elment vele. Ezért tanultam 4 évig?! Mivel otthon nem nevelték őket szobatisztaságra, esélyem sem volt. Hétfőn mindig újra kellett kezdeni mindet, amit péntekre már jól begyakoroltunk. Pofára estem többször, de felálltam. Hittem abban, hogy olyan tudást tudok nekik ajándékozni, ami az egész életüket megkönnyíti. Mint ahogy az számtalanszor megtörtént már előtte. De ott és akkor nem. Nem és nem. Falak,és falak. Végül már nem érdekelt. Bementem dolgozni, mert kaptam fizetést. Monoton volt és unalmas. Automatikus. Szenvtelen. Utáltam a helyzetet. Utáltam magamat. Persze megcsináltam mindent amit kellett. De eltűnt a tűz. Elfáradtam. Már az én hozzáállásom sem volt megfelelő.

A kártyavár összedőlt. Tudtam, hogy ezt már nem akarom. Nem csak ott és akkor nem, hanem soha többet nem. Kiégtem, elegem volt. Alig vártam, hogy vége legyen.

Itthon új életet kezdtem. Új helyzet, új munka. És végre újra egyensúlyban. Nem bánom egy percig sem. Bár a "soha többet" részében már nem vagyok olyan biztos. Annál is inkább, mert rájöttem, hogy a szakmai tudásomat a mindennapi életben is remekül tudom hasznosítani.

A következő posztom például a tartásjavításról fog szólni.

Ancsur

Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::


Tovább az EgyensúlyOM portálra.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyensulyt.blog.hu/api/trackback/id/tr295632703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.11.14. 12:14:40

Sajnos ez a jelenség az összes segítő szakmára igaz, ápolóktól a főorvosig, gondozóktól az egyetemi oktatókig ésatöbbi.

(a gördítésre ugráló menüsáv kicsit tényleg zavaró, de tudunk vele élni :)
süti beállítások módosítása