Kevesebb, mint két hónappal ezelőtt estem egy méreteset. Bár már jóval korábban beírtam a tervek közé a BUÉK 20 teljesítménytúrát, de ott hirtelen úgy tűnt, semmi sem lesz belőle. Szerencsére a vártnál jóval hamarabb használhatóvá váltam. A felépülés még tart, de napról-napra jobb a térdem. Próbáltam kocogni, de érzem, hogy lazák még a szalagok. Merészség helyett most inkább a kelleténél egy picivel óvatosabb szeretnék lenni. Függetlenül attól, hogy a futás még megterhelő, a túrázás azért már apránként elkezdődhet.
Tehát úgy döntöttem, hogy mégis elindulok a BUÉK 20-on. Persze csak óvatosan, komótosan. Első az egészség.
Ezt szem előtt tartva vágtam hát neki a túrának. Elvárásaim nem voltak, mindössze annyi volt a célom, hogy túrázzak egy jót és élvezzem minden pillanatát. Az idő jó volt, 4°C-ban indultunk és később is csak 6-7°C lehetett. Még így is izzadós volt a mászás, örülök, hogy nem nyári hőségben kellett menni.
Az első 4 km végig emelkedő volt. Már nagyon vártam, hogy felérjek a Hármashatár-hegyre, sok volt nekem a közel 400 m szintemelkedés 3,5 km-en. Indulás előtt direkt feltelepítettem a telefonomra egy jópofa panorámakép-készítő alkalmazást, bízva benne, hogy megint tudok majd lőni egy jó képet. A csúcshoz közeledve már kezdtem sejteni, hogy ez most nem fog összejönni. Amíg lent 150 méteres volt a látótávolság, fent néhol már 30 méterre sem láttam el. A csúcson pedig lényegében egybefüggő ködpárna fogadott.
Innen a Fenyőgyöngye felé vezetett tovább az útvonal. 5 km lejtős szakasz következett. Egészen járható volt az út, bár itt-ott a kavicsos-csúszós talaj megnehezítette a haladást. Idővel biztosan rutinosabban tudok majd haladni, de egyelőre inkább óvatosan lépkedtem. Ahol a fákba kapaszkodva topogtam, ott mások futva suhantak. De nem baj, egy ilyen túrán nekem nem az idő számít.
A Fenyőgyöngyénél volt egy "meglepetés" ellenőrzőpont. Azaz olyan, ami nem szerepelt a füzetben. Az ilyen rejtett pontokkal az útvonalat levágókat lehet kiszűrni. Itt véget ért a könnyű rész és a következő 6 km majdnem végig emelkedett. Árpád-kilátó, majd Apáthy-szikla.
A szikla után egy rövidebb városi szakaszt követően ismét mászás következett. Egészen a Szépjuhásznén át a Nagy-Hárs-hegyig. A második csúcsot is megmászva már csak 4 km lejtős rész volt hátra. Itt már eléggé tört a bakancs, de azért sikerült célba érni. Itt Ancsur és Vanda fogadtak, ők futva teljesítették a távot, nagyon ügyesek voltak. Nekem közel kétszer annyi ideig tartott teljesíteni a távot.
Nagyon jó túra volt a BUÉK 20, jól éreztem magam. Négy és fél óra alatt teljesítettem. Míg futni nem tudnék és nem is akarnék most ennyit futni, túrázni szívesen elindulok egy ekkora távra. Az óra szerint 2123 kalóriát égettem el 142-es átlagpulzus mellett. Érdekes, hogy Ancsur pulzusa majdnem ugyanennyi lett, viszont neki az idő is és a kalória is majdnem a fele lett, mint nekem. Ennyit jelent a különbség az edzettségben és persze a testsúlyunk közti közel 40 kg is sokat számít.
A beszámolóba beleírtam az útvonal fontosabb csomópontjait. A Hármashatár-hegyen kívül a többiről tavaly őszig nem hallottam. 10. éve vagyok Budapesten, de a természetjárás és a környék megismerése teljesen kimaradt eddig. Most hogy, az elmúlt néhány hónap során több túrán is részt vettem, elkezdtem felismerni, hogy hol vagyok, apránként jönnek az ismerős kereszteződések és néhány helyen már térkép nélkül is tudnék navigálni.
Ezzel a túrával a Budapest Kupa teljesítését is elkezdtük.
Tök jó.
Zoli
//Amit ma tanultam: a Hármashatár-hegy a hegyet jelenti, a Hármashatárhegy pedig a városrész neve.
A végére néhány rövid kérés:
Kedves futók!
Ez egy teljesítménytúra, amit futva is lehet teljesíteni. Viszont elsősorban túra. Ha a szűk ösvényen szeretnétek előzni, ne kiabáljatok és ne anyázzatok. A túrázó el fog engedni, mihelyt lehetősége lesz rá. Aki normálisan közelít, azt mindig el szoktam engedni. Aki viszont már messziről kiabál velem, az elől nem biztos, hogy azonnal kiállok.
A másik kérésem pedig azoknak szól, akik nem szeretnek fürdeni és nincs otthon mosógépük.
Mossátok ki a ruháitokat és fürödjetek meg, mielőtt túrázni indultok! A futóversenyeken is visszatérő probléma, hogy néhányan olyan penetráns bűzt árasztanak magukból, ami teljesen elnyomja a természet illatát. Van, aki percekig tartó bűztengert hagy maga után. Elég hervasztó élmény. A szappan és a mosópor viszont csodákra képes.