Bizony mondom néked a valót, marha nehéz kifejezni az érzéseket. Tudom, hogy mi történik, ott van bennem, átélem, megélem, elraktározom, vagy éppen elengedem. Látom, hogy mi történik és bekerül a szoftverbe. Elmondani viszont nem tudom. Azaz úgy el tudom mondani, hogy egy férfi megérti, mert az ő feje is így van bedrótozva. Majd' meggebedek, hogy kifejezzem magam, ám ahogy tapasztalom, női oldalról nézve ez olykor édeskevés.
15 mondaton át magyarázom a helyzetet, majd végül ő mond egy szót, ami az egészet lefedi. Ez egy kifejezés egy úgynevezett érzésre. Miután kimondta a varázsigét, a homlokomra csapok. Hát persze, tudtam én, hogy ez az! De eszembe sem jutott, hogy a bennem lévő érzést ezzel a kimondott kifejezéssel formáljam meg. Olyan ez számomra, ahogy az illatok jelentős részére sincsenek szavaink. A kontextust meghatározva tudjuk, hogy miről van szó. De ahogy a zöld és a piros a legtöbbünknek ugyanazt jelenti, egy parfüm, virág, étel és leginkább egy másik ember illatát már közel sem ilyen egyszerű elmondani.
Régen, évekkel ezelőtt jött először a gondolat, hogy elkezdek összeállítani egy olyan szószedetet, glosszáriumot, ami a férfi aggyal gondolkodóknak nyújt segítséget. Az akciófilmek hősei sem éppen arról híresek, hogy választékosan fejeznék ki a bennük megbúvó lelki érzeteket.
Minél többet gondolkodtam rajta, annál bonyolultabbá vált a helyzet. Hogy a jó égbe tudnék összeszedni egy listát valamiről, aminek én magam sem vagyok a birtokában. Néhány, az érzésekhez kötődő kifejezést össze tudok szedni. Komoly küzdelmek árán talán 10-20 is összejön. Ilyenkor egyből bevillan egy helyzet a millió hasonlóból, amikor egy nővel beszélgetve ő bármilyen történéssel kapcsolatban képes előrántani 5-6 különböző érzést.
Az utóbbi években úgy igyekszem kiküszöbölni ezt a hiányosságomat, hogy elmesélem az élményt, történést, majd a végén hozzáteszem: na erről az érzésről beszélek. Átmeneti megoldásnak jó, de továbbra is érzem, hogy érdemes lenne birtokába kerülni az érzések kifejezésének.
Hogyan is kezdjek neki?
Először megnyitottam a Google-t. Azt írtam be a keresőbe, hogy * érzése. A * egy olyan operátor, ami bármit helyettesíthet. Azaz a Google nyelvén olyan tartalmakat keresek, ahol az "érzése" előtt áll még egy szó. Nem csalódtam az eredményben, néhány találat az első oldalakról:
- hála érzése
- boldogság érzése
- keserű íz érzése
- remegés érzése
- íz érzése
- szívdobogás érzése
- szájüreg keserű érzése
- égető érzés a torokban
- szabadság érzése
- égő érzés és zsibbadtság
- szerelem érzése
- beágyazódás érzése
- rossz érzés
- furcsa szag érzése
- gombóc érzése a torokban
- zuhanás érzése
- folytogató érzés (sic!, igen, így van az első oldalon, ly)
- mindjárt megjön érzése
- milyen érzés
- méhösszehúzódás érzése
- elégedettség érzése
És így tovább, 8 millió találaton át.
Aha, szóval igen, erre nem is gondoltam. Az érzés sokszor testi érzetekhez kapcsolódik. A találati lista alapján igen gyakran betegségekhez, illetve női élethelyzetekhez kötődnek.
Remek, finomítsunk a dolgon. Ha már magyarul nem találtam ilyen listát, jöjjön az angol világ. Ismét irány a Google. Elkezdtem beírni, hogy list of feelings. Hoppá! Az automatikus kereső felajánl csomó további választási lehetőséget, az első rögtön az, hogy list of feelings and emotions. Nahát, tényleg, erre nem is gondoltam. Hiszen a magyarban is vannak érzések ÉS érzelmek, a kettő pedig nem feltétlenül ugyanaz.
Tehát list of feelings and emotions. Az első három találat egy-egy igen hosszú lista.
Hú, mennyi érzés létezik. A magam 10-20 kifejezésből álló eszköztárával elbújhatok a sarokba. Ez bizony száznál is bőven több érzés.
Ismét Google. Beírtam, hogy érzések és érzelmek listája. Hohó, mégis létezik ilyen magyarul. Bár nem olyan bő, mint az angol, indulásnak jó lesz. Ebből pedig ez az első három.
Azt hiszem, lesz mit tanulni. A következő feladat megkülönböztetni a hasonló érzéseket és érzelmeket. Azt hiszem, ezzel egy olyan, összetett és szövevényes rendszert találtam, ami tényleg sokat segít a kommunikáción és az információ átadását is megkönnyíti. Legalább akkora kihívás, mint a színárnyalatokról beszélni.
A listákat gyorsan átfutva persze mindegyik szó ismerős, rengetegszer találkoztam már velük. A passzív szókincsemben mind ott van, de aktívan viszonylag ritkán használom.
Amikor legközelebb megkérsz, hogy meséljem el, ami bennem van, igyekszem körülírni a helyzetet. És most már talán a végén egy olyan kifejezést is hozzá tudok majd tenni, ami segít árnyalni és bemutatni az érzést. Mert tudom, hogy fontos kommunikálni az érzelmeket.
Árnyaljunk csak, árnyaljunk.
Jó érzéseket!
Zoli
