A remek hangulatú múlt heti eseményről olvashattok két beszámolót. Főszerepben a fiúk: Balázs, akit mindig magával ragad a futóversenyek hangulata és Taky, aki lesprintelte a celeb Berki Krisztiánt.

Szép volt, fiúk!

Balázs:

Nekem minden futás egy csoda. Az is, hogy futok, mert nem gondoltam volna hogy ez a közösségi sport fog leginkább a szívemben helyet foglalni. Az érzés hogy a Hungaroringen végig mehetek, a kitartó futótársak és a hangulat motivált hogy ott legyek! Tudtam hogy a csapattársam egy jó futó, és a futóversenyekre magasra teszi a mércét. 74.-ek lettünk leginkább neki köszönhetően Az én kocogásommal nem gondoltam túl komolyan, hogy kifáradjak, inkább a remek eső utáni futóörömre koncentráltam, és arra, hogy mi mindent ad a futás. Kecskemétről érkezve kicsit megállva ennél a gyönyörű rendezvénynél folytattam az utam a szüleimhez. Köszi Egyensúlyom!

Taky:

Nem biztos, hogy bele fogok pár sorba férni, mert ez volt életem első futóversenye, de igyekszem összeszedni a lényeget. Fantasztikus volt! Aki nem ismerne, 100 kg feletti szoftverfejlesztő, szóval olyan igazi gömbölyű kocka vagyok. Nyerni, helyezést szerezni esélyem sem volt, a küzdelem arról szólt, hogy élve végigcsináljam, így persze bele is sétáltam rengetegszer. A Hungaroring környezete fantasztikus. Az időjárás kedvezett nekünk, tömeg nem volt, de azért sokan eljöttek. Közös fotó az EgyesúlyOM-mal, rövid bemelegítés, és futottunk is. A célegyenesben nem bírtam ki, hogy ne sprinteljem le a maradék 60-100 métert, bár alig bírtam ki mert a végére már nagyon elfogyott a levegőm, de legalább megelőztem Berki Krisztiánt (na nem a tornászt, hanem a celebet :P) A Hungaroringen legendák születtek, és az biztos, hogy ez a Rungaroring számomra legendás volt. Legközelebb gyere Te is! (Igen... TE! Igen, futóversenyre. Nem,nem... ha nekem ment, akkor NEKED is menni fog:P)