Mostanában sokan tették fel nekem a kérdést, hogy nekem mindig van kedvem menni és csinálni? Pár hónapja volt már erről egy posztom, tehát a szemfüles olvasó tudja, hogy nem vagyon ufó és mint mindenkinek, nekem is vannak rossz napjaim. Hogyan lendítem át magam a fájahajam státuszon?

Hideg van és sötét. Egész nap melóztam. Nem megyek sehova.

(5 perc Facebook nyomogatás.)

Lehet, jót tenne, ha kiszellőztetném a fejem. Na jó, akkor átöltözök.

Mit vegyek fel? A feketét, a feketét, vagy a feketét? Uncsi, uncsi, uncsi! Áh, nincs egy rongyom sem, nem megyek.

(5 perc depi)

Na jó, majd felveszek az uncsi feketéhez valami színes cipőt. Ez a felső szűkebb, mint emlékeztem. Nem hiszem el. Híztam. Ez hogy lehet? Minek gyötröm itt magam, ha ez az eredmény? Nem megyek!

(5 perc önsajnálat. Jaj, te szerencsétlen dagadék tehén! Téged csak ez zacskó chips ment meg. Jaj-jaj, sose fogok lefogyni. Jaj-jaj-jaj, lőjetek le, de minimum három golyóval, mert egy nem elég a hatalmas testemnek.. )

Na jó, szedd össze magad. Melyik zoknit vegyem fel? Ez rövid. Ez vastag. Ez színes. Ez hosszú. Amúgy is vacsorát kell főznöm. És Kriszti, meg Mari is totál hülyének néz, hogy futkosok, a helyett, hogy habos kakaót iszogatnék velük. Úgy érzem, erre a hülye életmódváltásra rámegy a barátságunk.

(5 perc bután magad elé bámulás.)

Jó, akkor majd megfőzök utána. Marit meg Krisztit pedig legközelebb elhívom magammal. Ha nem értik meg, hogy ez nekem mennyire fontos, akkor nem is igazán a barátaim.De hova tettem a kabátomat?

(5 perc keresés.)

Megvan. Jöhet a cipő. De melyiket vegyem fel?

(Ecc-pecc-kimeheccc...)

Az ajtót résnyire nyitod, és konstatálod, hogy nagyon hideg van.

Rohadt hideg van. Menjen ki az, akinek hat anyja van! Mennyivel jobb lenne a kanapén fetrengve tévézni. Vissza az egész. Nem megyek!

5 perc önigazolás: Kimarad egy edzés, de az nem számít. Megérdemlem, hogy tespedjek kivételesen, csak ma. De tényleg csak ma! Holnap tuti, hogy megyek. Ráadásul egész nap dolgoztam, fáradt vagyok, főzni kellene, és meg kell etetni az aranyhalat. Pisilni is kell. Takarítani kell. Meg kell írni a nagydoktorit. Nem megyek, ezen nem múlik semmi.

De igenis sok múlik rajta! Minden fontos, minden számít. Megérdemlem, hogy NE tespedjek. Szem előtt tartom a célomat, és nem felejtem el, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy elérjem. A célomtól semmi nem tántoríthat el. Se Mari, se Kriszti, se a habos kakaó. A friss levegő pedig kimondottan jót fog tenni. Csak az első lépést nehéz megtenni, utána minden megy magától. És a végén igazi istennőnek érezhetem magam, hogy megcsináltam!

És kilépsz az ajtón. Ezzel a nehezén már túl vagy! És végül tényleg bele vigyoroghatsz a tükörbe, mert megcsináltad!

Mindegy, hogy mi a célod. Maraton, 5 kilométer, 5 kiló, 50 kiló. A lényeg, hogy te is meg tudod csinálni!

És ebben egyformák vagyunk!

(Egyébként pedig itt a tavasz! Egy kifogással kevesebb :) Arra azért figyeljünk, hogy ne essünk át a ló túloldalára, ha valami miatt kimarad egy edzés (pl betegség) az azért nem tragédia. Keressük meg az egyensúlyt.)

 Ancsur