Mert szeretem magam szívatni és imádok szenvedni. Na jó nem. Vagy talán egy kicsit mégis.

Amikor hulla fáradt vagyok egy hosszabb edzés (kombó) után és ezt szóvá teszem, akkor mindig az a válasz, hogy "de neked ez jó, nem?" Vagy esetleg a "nem kényszerít rá senki, hogy csináld, nem?" Persze, hogy jó, és persze, hogy nem kényszerít, de attól még elfáradok és egy kis hiszti mégis csak hitelesebbé teszi a dolgot :)

Amikor elkezdtem triatlonozni, akkor jöttem rá, hogy az addig általam istenített futás unalmas. Bringázni sokkal jobb. A világ összes futása sem ad olyan élményt, mint 50km/h-val zúzni le Dobogókőről. Na jó, talán az első maratonom befutója, de abból csak egy van. Az úszás monotonitását pedig a látványos fejlődés feledteti velem, a tavalyi 1,9 kilométeres 42 perces úszóidőmet a felmérő szerint 36 percre javítottam.

De milyen háttérrel vágtam bele egy IM felkészülésbe? 

Mostanában nagyon menő lett triatlonozni. Mivel a félmaraton és már a maratoni táv is "babatávvá" lett degradálva, amit én felháborítónak tartok, így most mindenki ironmant akar csinálni, mert egy maraton, az már smafu.

Az én célom már három éves. Ovis korú. Azóta tudatosan erre készülök.

A semmiből?

Nem. 12 évet vízilabdáztam OB I-ben (első osztály), voltam junior válogatott is.

Lefogytam 15 kilót. Túlsúllyal nekivágni egy ekkora terhelésnek őrültség és felelőtlenség. Nem bánnám, ha pár kiló még lemenne, de nem (csak) esztétikai, hanem gyakorlati szempontból is, minél könnyebb vagyok, annál kevesebb súlyt kell magammal cipelnem.

Lefutottam már három maratont, áprilisban jön a negyedik. Ez mentálisan és fizikailag is fontos. Július 26-án úgy fogok nekiindulni a távnak, még az úszás és bringa után is, hogy igen, meg tudom csinálni, mert már négyszer sikerült.

Ezt csak azért írtam le, hogy lássátok: hosszú utat jártam be addig a pontig, amíg hosszútávú triatlonra, vagy egyáltalán, triatlonra adtam a fejem.

Annak, aki most indul ez az Útján azt javaslom, hogy ne ugorjon fejest az irreális célok tengerébe.

És kérlek benneteket, higgyétek el, nem ciki 1,5 kilométert futni, kocogni, sőt, gyalogolni sem. 

Aki elindult az életmód változtatás útján, az már győztes. Sőt! Nem csak győztes, hanem ironman!

Ancsur