A Húsvét vasárnapi maraton futás igen régi tradíció. Az Úr imígyen szóla vala: "Szaporodjatok és sokasodjatok! Valamint eszetekbe véssétek; Húsvét vasárnapkor maratont futni félnetek nem kell, jó lesz!"
De a nép, az istenadta nép csak egy piciny része fogadta meg az Úr tanácsát. A föld népességének őrültebbik fele.
Ők azok, akik mielőtt sonkába és pálinkába fulladnának, átadják magukat a flow élménynek, vagy esetleg a kalapácsos emberrel vívnak ádáz küzdelmet, de végül feltámadnak és felszabadultan futnak át a célkapun.
Az Úr szóla vala: "Fussatok bolondok!"
És mi futunk. Maratont, félmaratont, 10 kilométert, 5 kilométert, 3 kilométert, 100 métert.
Aztán lehúzzuk a pálinkát és diadalittasan megesszük hozzá a sonkát is.
Boldog versenyt mindenkinek vasárnapra!
Ki lesz ott? Milyen távon indultok?
(Egy kis húsvéti vigasság:
És végül egy kis húsvéti komolyság:
"Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.")
Ancsur