Most egy darabig teljesen legálisan vehetem félvállról a dolgokat. Nem kívánom senkinek, hogy úgy járjon mint én, de talán hasznos, ha leírom hogy van -e élet félvállal. Megnyugtatok mindenkit: van.
A kulcscsont (clavicula) különleges csont. Ez csont köti össze a felső végtagot a törzzsel. Törés esetén a legtöbb esetben szerencsére nincs szükség műtétre és konzervatív kezelhető, többek között ún. hátizsák kötéssel, nekem is ez van. A műtét csak akkor indokolt, ha a csontvégek dislokalizáltak, és/vagy veszélyeztetik a csont körül futó ereket/idegeket. Tegnap részletesen kielemezte és elmagyarázta nekem az doki a röntgen felvételt. Egyébként én eddig azt hittem, hogy csak a Vészhelyzetben léteznek olyan orvosok, akik tényleg szeretik amit csinálnak, alázatosak, lelkiismeretesek, nem úgy kezelik a kedves beteget mint egy darab szart biorobotot, maguktól elmondják az infókat, nem néznek rád csúnyán, ha kérdezni merészelsz, nem szavakkal, hanem összetett mondatokkal kommunikálnak, és úgy általában érdekli őket a beteg. Szombat óta tudom, hogy létezik ilyen a valóságban is. Szerencsére a saját szakrendelésére hívott vissza, és emlékezett rám. Innen is köszönöm neki.
De nézzük akkor a történet gyakorlati részét.
A szabályok törött kulcscsont esetén a következők:
- Ne emeld az érintett karodat 60 foknál magasabbra semmilyen irányba (Ha kötelező lenne sem emelném, mert ouch!)
- Ne emeld a tenyeredet a fej vonalánál feljebb, még hajított könyökkel sem. (Pofozkodni csak a másik kezeddel szabad.)
- Ne hajolj előre huzamosabb ideig. (E miatt sajnos nem tudok rendesen takarítani. Jaj de kár :)
- Ne terheld rá a testsúlyodat.
- Ne akarj "izomból" felállni a székből vagy felkelni az ágyból.
- Ne tolj. Ne húzz. Ne lopj :)
- A törött kulcscsont nem jár állandó fájdalommal. Ezért ne felejtsd el, hogy el van törve. Óvatosan, lassan és megfontoltam kell mozogni. Mindig. Ez nekem elég nagy kihívás, mert folyamatosan koncentrálnom kell, hogy ne pörögjek és kapkodjak. All-inclusive jellemformálás.
- Az előző pont folyományaként: ne kapj reflexből két kézzel a kezedből kieső telefonod után. Kétszer. Egy órán belül.
- Alvás: szigorúan háton fekve/félig ülő helyzetben. Én kényelmes hátradőlős fotelben indítom az éjszakát, úgy, hogy a lábam az ágyon van. Aztán hajnalban egy kör ágy, majd megint fotel. Ezzel el is árultam, hogy sajnos nem nagyon megy az alvás.
Mi az amit képtelen vagyok törött kulcscsonttal megcsinálni?
- a hajamat lófarokba kötni
- két kézzel hajat mosni
- normálisan megfürödni
- hónaljat borotválni
Ergo két-három hét múlva egy csöves hippi leszek :)
Min lepődök meg?
- Minden nap felfedezek egy-egy újabb sérülést/horzsolást/zúzódást magamon. Vajon a pokol hányadik bugyrából jönnek?!
P.S.: Ma reggelre iszonyatosan bevizesedett a törött oldalon a karom. Akinek volt ilyen sérülése, az tapasztalt ilyet? Nyugtasson meg valaki, hogy ez normális...
A végére még annyit tennék hozzá, hogy átértékeltem a dolgokat. Megvolt az esély, hogy május 10-én meghalok vagy egy életre nyomorék leszek. Azóta ha meghallom a mentőautó szirénáját, görcsbe rándul a gyomrom. De vigyáztak rám, mert van még itt dolgom. Elengedem a versenyeket. Elengedtem az ironmant is. Lehet, hogy még így is meg tudnám csinálni. De nem akarok fájdalmas kínok között bekúszni a célba. Boldogan, emelt fővel és büszkén akarok átfutni a célvonalon. 2015-ben. Addig pedig örülök, hogy élek és indul az újratervezés.
Ancsur
