Egyensúlyt!

"Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. De a békesség nem álmosságot jelent! Békében élni annyit jelent: szövetséget kötsz az erőkkel, ahelyett, hogy harcolnál ellenük." Andrew Matthews

Friss topikok

  • takacsveca93: Én nem nagyon szerettem eddig a smoothiekat, turmixokat, de már egy ideje tesztelgetem, hogy mitől... (2019.04.22. 15:02) Az új életmód eszközei: Turmix
  • Zsuzsa Fekete 112: :) (2016.01.01. 15:47) Üzenet 2017-ből
  • bircaman szerkesztő maxval: S te római vallású vagy? (2015.12.23. 05:36) Boldog Szaturnáliát!
  • városjáró: most komolyan, ha valaki nélkülözni kénytelen, annak minden adományt amely nem megalázó és/vagy ál... (2015.11.20. 00:50) A néni ereje
  • csincsilla72: @Tinman: Ez nem igaz egyszerűen! Enni lehet, csak nem mindegy, hogy mit. Bár valamelyik tanult "ko... (2015.09.17. 15:22) 5 ok, ami miatt nem fogysz az edzéstől

Újra úton

2014.06.28. 16:45 szancsurrr

Desktop1.jpgTádáám: Piroskából lett Lujzika. Nagyjából teljesen új, mert a kormányon, ülésen és a hajtáson kívül mindent cserélni kellett. A baleset remélhetőleg utolsó kellemetlen mellékhatásaként ma a pedált is a kukába dobtam, mert valahol a kocsinak csapódás és a földön landolás között kitört belőle az a fémdarabka, ami a stoplit tartja. A pedál nem kioldott, hanem kitört. Micsoda mázli, hogy nem törte ki a bokámat. És micsoda mázli, hogy mindezt indulás után vettem észre, de tegye fel a kezét az, aki minden elindulás előtt az spd pedáljában gyönyörködik. Vagy mielőtt kocsiba ülne, ellenőrzi a féklámpákat és a guminyomást. Na ugye.

Városban már nagyjából két hete bringával közlekedek, olyan óvatosan és körültekintően, hogy magamra sem ismerek. (Tegnap egyébként egy kedves sporttárs le is üvöltött a kiskörúton, ahol minden bringás üzemszerűen áthajt a piroson, hogy "mi a f@szomé' állsz meg?")

Azt mondják, ha ledob a ló, egyből vissza kell rá ülni, mert különben örökre félni fogsz és soha az életben rá sem nézel még egyszer. Valahogy így voltam ezzel én is. Csak ugye közben eltelt hat hét. Volt sok "milettvolnaha" gondolat. Aztán most, indulás előtt sok "mileszha" gondolat. Féltem. Nem kicsit, nagyon, de azzal nyugtattam magam, hogy ez teljesen normális.

Jó volt, hogy többen mentünk együtt, egyedül sokkal nehezebb lett volna. Sőt, egyedül lehet, hogy nem is indultam volna el. Kell egy csapat.

10465488_324427051053977_5312203193522610338_o.jpg

Ők tovább mentek Esztergomig, de nyilván hülyeség lett volna 120 kilométerrel indítani ennyi kihagyás után, szóval győzött a józan ész és Tahinál fordultam. Egyedül maradtam, de akkor már nem lehetett hisztizni, mert valahogy muszáj hazajutni, ugye. A kellemes szélárnyékból kikerülve jött a pofaszél, küzdős volt, de sokkal rosszabbra számítottam. 

Ahogy átjöttem a vasúti hídon Újpestnél, arra gondoltam, hogy eljött a sokkterápia ideje.

Rákospalotai út-Cimbora utca kereszteződés. Néhány perces néma csend. "Véletlenül" egy mentőautó is épp arra szirénázott. Nagyon jó és nagyon fájdalmas volt egyszerre. Ott álltam azon a helyen, ahol meghalhattam volna. Most itt állok és életben vagyok.

Azt hiszem, ez kellett ahhoz, hogy lezárjam ezt a történetet. Eltettem a tapasztalatot és a tanítást, a többit pedig elengedtem.

Eldöntöttem, hogy mostantól csupa jó dolog fog velem történni. Mert ez is fejben dől el.

28062014397.jpg

 

Ancsur

 

Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::


Tovább az EgyensúlyOM portálra.

A bejegyzés trackback címe:

https://egyensulyt.blog.hu/api/trackback/id/tr406438415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása