... futó szemszögből! Avagy, jó néha a másik oldalon állni!

Végy egy éjszakai futóversenyt, néhány elszánt futót, két bringát, egy kereplőt és egy kiabálni-szurkolni nem szégyenlő barátnőt!

Történt ugyanis, hogy az egyik legjobb úszós kollegina szombat éjszaka futotta első félmaratonját. Tudom, hogy az első (századik) fm előtt-közben-után jól jön mindenkinek a biztatás. Kitaláltam, hogy elmegyek, ha már nem futok, és biztatom Sörit. Viszont, előzőleg azt mondtam neki, hogy nem érek rá kimenni, mert diplomaosztós bulira vagyok hivatalos (ami igaz is volt). Meg különben is... úgy nem lett volna igazi meglepetés, ha tudott volna róla. Saját tapasztaltból tudom, hogy amikor nekem a barátaim beígérték, hogy szurkolni fognak egy versenyen, akkor egész végig azon "görcsöltem", hogy mikor fogom őket végre megpillantani. Így, ezzel, pont a lényeg veszett el... a futás varázsa. 

Nos, a terv megvolt, már csak egy társ kellett a küldetés végrehajtásához. Ancsur személyében meg is találtam a szövetségest. 

Felszerelkeztünk a szurkoláshoz elengedhetetlen kereplővel, bringára pattantunk és meg sem álltunk a versenyig. Lelkesen szurkoltunk az elhaladó futóknak. Hihetetlen volt az érzés, hogy a végeláthatatlan rakparton mennyire tudtak örülni az emberek egy-egy hajrának, pacsinak.

Miután a tömeg elment, bringára pattantunk és a nyeregben folytattuk tovább a szurkolást a tömeg mellett haladva. Majd a célkaputól nem messze táboroztunk le. Körülöttünk nagyjából 100-150 "szurkoló-bámészkodó" támasztotta a rakpart falát. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy hangosabbak és lelkesebbek voltunk ketten, mint ők. 

Mindent összevéve tökéletes este volt. Az biztos, hogy holnap nem lesz hangom, de nem bánom! Megérte! ( Kit érdekel?! Holnap úgysem kell diplomaosztós beszédet mondanom. :D ) 

Egyszer próbáljátok ki ti is! Ne foglalkozzatok a körülöttetek bámészkodókkal. Csak a futók és Ti legyetek! Éljetek szabadon! Hajrá! 

Vanda