Bálint remek ember. Bohókás, laza, vidám, mosolygó és mosolyogtató. Mindig van néhány jó szava. Ha látja, hogy baj van, segít. A diákjait saját gyerekeként szereti, a diákok pedig amolyan kihelyezett, iskolai apukaként tekintenek rá.
Az egyik magyarórán nincs kedve leadni az anyagot. Azt mondja: Mesterek, vegyenek elő egy papírt, diktálok néhány könyvet, amit érdemes lenne elolvasni. 105 zseniális irodalmi művet ajánl 45 perc alatt, mindet címmel, szerzővel és néhány gondolattal. Ez csak egy apró töredéke lehet annak a milliónyi könyvnek, amit addig olvasott. Bár ez közel tizenöt éve volt, a lista még mindig megvan valamelyik dobozomban. Amikor néha a kezembe akad, előkeresek egy kiadványt róla és elolvasom.
Amikor történelmet tanít, ritkán használja a tankönyvet. Felül a pulpitusra, egyik kezét a zsebébe dugja, a másikkal sűrű bajuszigazítások közben gesztikulál. Úgy adja elő, mintha moziban ülnénk, néha-néha pedig mintha ott lennénk mi is és velünk történne meg. Nem a tematika és a szigorú menetrend számít. Valahogyan mégis mindig végzünk az anyaggal. Mindezt úgy, hogy olyan részleteket tudunk meg a múltról, amik talán még a könyvtárak vastag könyveiben sem szerepelnek.
Bálint nagy szabadságharcos. A rendszerváltást nem átéli, hanem csinálja. Nekünk, értünk.
Amikor elmegyünk Franciaországba kirándulni, a legapróbb falvak templomairól is hosszan beszél. Sztorik, anekdoták elmúlt századokból. Nem könyvből olvasva, hanem a fejében lévő égi lexikonból mazsolázva. Kemény csaták emlékei, középkori adomák, életszerű élménybeszámolók letűnt korok embereitől.
Tudja, hogy csintalanok vagyunk. Tudja, hogy a trükkök tárháza végtelen. Tudjuk, hogy megvéd. Tudjuk, hogy érti, ez a sok csíny nem több, mint a szeretetünk suta kimutatása.
Bálint mindenkit mesternek szólít. Magát nem. Az a mester, aki magát nem tekinti annak, egészen biztosan a legmagasabb szintűek közül való. Viszont számára mindenki mester. Meglátja bennünk a múlt tapasztalatát, a jelen értékét és a jövő lehetőségeit. Küldetése, hogy ezeket segítsen elérni és megélni. Már most azt a mestert köszönti bennünk, akivé az ő segítségével is válunk.
Bálint most költözik. Sok volt már a teher és a nehézség az eddigi lakhelyén. Néha szükség van egy kis levegőváltozásra. Nagyon szép helyet választott új lakhelyéül. Csomagja rengeteg, egyedül nem is tudna elvinni magával mindent. Segítséget kér hát tőlünk, menjünk, segítsünk neki a költözésben. Rengeteg könyv, tudás, élmény, emlék. Mi nem vagyunk restek. Hogyne mennénk, mikor Mesterünk szólít!
Több százan gyűlünk össze, hogy csatárláncba állva, kézről kézre adjuk a csomagjait. Így könnyebb, hiszen egyedül nehéz lenne ennyi mindent vinni. Kétrét görnyedve, megtörve. De nem kell aggódni, hiszen százával gyűltünk össze. Autóval, vonattal, buszokkal érkeztünk, az ország minden tájáról. Család, tanárok, diákok, kollégák, barátok.
A költöztetés közben beszélgetünk néhány régi tanárunkkal. Kiből mi lett, merre sodort az élet, kérdezik. Szerényen mondjuk, hogy én csak közgazdász, jogász, tanár, lelkész, mérnök és még ki tudja mi lettem. Csupa magas szintű és rangú tudomány. Amikor tavasszal Bálintnál jártunk, neki is elmeséltük. Büszke volt ránk, mi pedig rá.
Szóval Bálint költözik. Sőt, már el is költözött. Igyekeztünk mindent megtenni, hogy az új helyen jól érezze magát. Nagyon szép helyet választott, Noszvaj dombjainak lankáira néz az ablaka. Most következik a hosszú pihenés ideje.
A teraszról ezt fogja látni:
Dr. Korsós Bálint
1958-2014
A Pápai Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója
A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának igazgatója
Az Országos Református Tanáregyesület elnöke
Az osztályfőnökünk
