Februárban három éve lesz, hogy elkezdtem futni először elindultam gyalogolni úgy, hogy valamilyen formában mértem a tempót és a megtett utat.

 Azóta több mint 1800 km-t futottam, 10500 km-t kerékpároztam és 125 km-t túráztam.

A futások számát összeadtam és igen meglepődtem azon, hogy eddig 299 alkalommal futottam. Azaz a mai lesz a 300. Szép kerek szám, amikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy kisebb-nagyobb intenzitással ilyen sokáig ki fog tartani ez a dolog. De szépen lassan hobbivá vált és bár voltak gyengébb időszakok, az egész úton végigtekintve úgy érzem, hogy igen szép eredményeket értem el. Közel 80 futóversenyt teljesítettem. Igen sok kilót adtam le. 

Egy kép 2008-ból. Mellettem John, a szingapúri cserediák. Rajtam pedig egy 62-es, vagy 66-os zakó, valahol 140 kiló környékén.

Bár nem a témához tartozik, a képeket böngészve belefutottam igen rövid motoros karrierem egy fontos momentumába. A pillanat, amikor elhoztuk a "motoromat", Krisztikét, a Babettát. Igen, a csomagtartó tényleg egy virágtartó. Krisztikével rövid ideig tartott a románc, 200 méter után elszakadt a gázbovden. Háromszor szedtem szét a motorját, de mindig tönkrement valami más is, szóval inkább eladtam.

Ez az első futóversenyemen készült, 2012 májusában, a Kőbányai Futófesztiválon. Itt már csak kb 127 kiló lehettem.

Ez már 2013-ból, a Skyrunon, 18 emelet megmászása után. 102 kg voltam.

Szintén 2013, augusztus, Szálka, triatlonverseny. 97 kg körül lehettem.

Érdekes, hogy a túlsúlytól megszabadulva olyan izmok kezdenek látszani, amiknek korábban a létezéséről se nagyon tudtunk.

Ez pedig egy 5vös 5km versenyen készült.

Bár az idei évre bőven jutott nehézség, a motivációm hosszabb ideig gyengélkedett, és a kilók is valamivel feljebb mentek, a szándékom erős és a céljaim is megvannak. Mostanában ismét egyre többször jutottam el futni, az időmet is sikerül egyre jobban beosztani. Van, amikor hajnalban, van, amikor késő este, de a lényeg, hogy többé-kevésbé rendszeresen mozgok.

Az eddigi négy félmaratoni élmény hosszú időre elég volt, úgy gondoltam, hogy inkább a rövidebb távokra koncentrálok. Ez azonban nem igazán jött be, mert ha az a célom, hogy a meglévő távon gyorsuljak, nem motivál eléggé, hogy kövessem az edzéstervet. Egy célverseny viszont könnyebben megadja az erőt.

Így jött az ötlet, hogy kezdjek el újra félmaratonra készülni.A jövő évi Vivicittára 10 km volt a tervem, de végül arra jutottam, hogy benevezek a teljes félmaratoni távra. Dórival sokat futunk mostanában együtt és mivel ő is erre készül, jól tudjuk motiválni egymást. Egy 24 hetes edzéstervet kezdtünk el, aminek már a harmadik hetében vagyunk. Szép ívű, hosszú idő alatt készít fel a távra, a blogra is fel fogom majd tenni.

Megvan a cél, megvan az út, ráadásul el is indultam rajta.

Zoli