Egy újabb gondolatébresztő történet. Semmi extra, csak egy kis motiváció... Néha talán pont erre van szükségünk.

Szörnyű vihar kerekedett a tenger felett. Jeges szél hasított végig a vízen, hatalmas hullámok keletkeztek, amelyek kalapácsütésszerű zajjal ütődtek neki a partnak. Úgy tűnt, mintha acéleke szántotta volna föl a tenger fenekét, összekaszabolva a tengerfenék kisebb lakóit, rákféléket, puhatestűeket, tíz méterre a tenger felszínétől.
Amikor a vihar, olyan gyorsan, mint ahogyan érkezett, elmúlt, a tenger nyugodtan visszahúzódott. A partot sár borította, amelyben ezernyi tengeri csillag vívta haláltusáját. Annyian voltak, hogy az egész tengerpart rózsaszínné változott.

Sok-sok ember futott a partra, hogy megnézze az eseményt. Forgatócsoportok is érkeztek, hogy lefilmezzék a tengeri csillagokat, amelyek szinte haldokoltak.

Az emberek között ott volt egy kisfiú is, aki, miközben az apja kezét szorította, szomorúan nézte a kis tengeri csillagokat. Mindenki ott állt és nézett, és senki nem tett semmit. A kisfiú hirtelen elengedte az apja kezét, levette a zokniját és a cipőjét és a vízpartra futott. Lehajolt és felmarkolt három csillagot, majd rohanvást a vízbe dobta őket. Ezt többször is megismételte.

Egy cementállványon álló férfi odakiáltott a kisfiúnak:
- Mit csinálsz, te gyerek?
- Visszadobom a tengerbe a csillagokat. Ha nem tenném, elpusztulnának mind, itt a parton. – válaszolta a gyerek, anélkül, hogy abbahagyta volna az ide-oda futást.
- De több ezer tengeri csillagot úgysem tudsz megmenteni. Túl sok ez neked! – kiáltotta a férfi. – És ez a part rettentő hosszú! Nem tudod megváltoztatni a dolgokat!

A gyerek elmosolyodott, lehajolt egy újabb csillagért, s ahogy elhajította, be a tengerbe, így válaszolt: - De ennek az egynek a sorsát itt, biztosan megváltoztattam!

A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán lehajolt, levette a zokniját és a harisnyáját és lement a partra. Ő is elkezdte összeszedni és visszadobálni a csillagokat a tengerbe. Rögtön utána lejött két lány is, így már négyen dobálták a csillagokat a vízbe. Néhány perccel később már ötvenen voltak, aztán százan, kétszázan, ezren, akik mind a csillagokat dobálták vissza a vízbe.

Így mindegyik megmenekült.

Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, elég, hogy valaki, akár a legkisebb is, vegye a bátorságot és elkezdje.