Megállíthatatlanul jön a tél. A tegnapi 36 °C után ma már mindössze 30 °C-ra futja, holnap pedig talán 28 °C sem lesz. Hogy bírjam ezt a didergős zimankót, elővettem mamuszt és a kabátot, kiraktam a rénszarvasos zoknit a kandalló fölé. Hogy teljesebb legyen az élmény, kitaláltam, hogy kekszet fogok sütni. Olyan jó fűszereset.
A fűszereken gondolkodva hipp-hopp, eszembe jutott a gyömbér, a kardamom és a levendula. Gyömbérhez nem sok kedvem volt, ezért messzi zarándokútra indultam, túl az üveghegyen és a Nagykörúton, egészen a kedvenc fűszerboltomig. Az utóbbi időben nagyon tele van a naptáram, előfordul, hogy reggeltől estig be vagyok táblázva. Hogy beleférjen a sport is, gyakran szervezem úgy a menetrendet, hogy a boltba futva érkezem, onnan pedig Bubival jövök haza. Erről majd írok bővebben is, a méréseim szerint a vánszorgásnál valamivel lendületesebb tempó komolyabb megterhelést jelent a szervezetemnek, mint a futás. Bubi, Bubi, szedd már össze magad.
Szóval nagy lendülettel elfutottam a fűszerekért és beszereztem a többi szükséges hozzávalót is. Végül ezek kerültek a tálba:
- 100 g vaj
- 50 g porcukor
- 150 g liszt
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 evőkanál levendulavirág
- 1 csipet őrölt kardamom
Összekevertem a vajat a porcukorral, majd hozzáadtam a többi alapanyagot is. Nagy volt a kísértés, hogy megegyem az egészet így, ahogy van. Végül, miután minden irányból alaposan megkóstoltam, kekszeket formáztam belőle és sütőpapírra téve betettem a sütőbe. A recept szerint 20 percig kellett volna 180 °C-on sütni. A sütőn nem látszanak a számok, ezért direkt a legkisebb fokozatra kapcsoltam. 18 perc után benéztem és nem pont az fogadott, amire számítottam.
A sütés egy olyan irreverzibilis folyamat, aminek egy igen összetett kémiai reakciót, az úgynevezett szénné égést sikerült megvalósítania. Mivel közben salátát készítettem, nem nézegettem, hogy mi a helyzet odabent. Bíztam benne, hogy optimális lesz az output, de valahol hiba csúszhatott a gépezetbe. Vagy a tér-idő kontinuum csúszott el, vagy a legkisebb fokozaton is túl meleg volt a sütő. De mindegy is, ez van, legközelebb nézegetni fogom majd, hogyan is állunk.
A saláta egyébként nagyon jó lett, a napokban harmadszor készítettem ilyet.
- 1 egész kígyóuborka
- 3-4 közepes paradicsom
- 2 keceli méregerős zöldpaprika
- 1 lilahagyma
- 10 dkg csirkemellsonka
- 1 doboz tonhal
- 4-5 dkg sajt
- olívaolaj
- lenmagolaj
Az egészet apróra vágom, összekeverem, állni hagyom egy kicsit. Utána szakszerűen telepítek egy széket az erkélyre, kiülök fázni a 30 °C-ba és békésen elkezdek salátát lapátolni.
A bolt felé a Keleti mellett futottam. Két dolgot tapasztaltam. Egyrészt ránézésre sokkal nagyobb a nyugalom és jóval kevesebben vannak a fenti téren, mint amit a médiából gondoltam. Látszik, hogy rajtunk van a világ szeme, 10 közvetítőkocsit számoltam össze.
