Tombol a vihar, tompaság az oka,
Őrjöng az Én, zeng a sejtek hada.
Szenvedni nem kell, így szól a lecke,
Hogyan lesz ez a tan Énem szilárd teste?
Örömmel, könnyedén, finoman és szépen,
Tekints a valódra egészen mélyen.
Fáj, fél, reszket és szakad,
Az sem biztos, hogy a világ egyben marad.
Sorra ragasztod az eltört darabokat,
A munka végtelen, s a kitartás apad.
Nyisd ki a szemed, de leginkább a szíved,
Tekints a lényre, ki egy testben lakik veled.
Lásd meg az apró, sérülékeny szörnyet,
Ki annyit riogat, mert Ő maga is reszket.
Fogd meg a kezét, simítsd végig arcát,
Mutass neki utat, hogy letegye harcát.
Türelemmel szeresd, mint a legdacosabb kölyköt,
Ki oroszlán szívvel, immár ember testet öltött.
Hagyd, hogy részed legyen, és hozzád tartozzon,
S veled együtt a jóért fáradjon.
Hidd el, drága gyermek, bajod nem lehet,
Mert akármi történik, téged Isten vezet.
Kaptál egy életet, esélyt, hogy jót tehess.
Legyél érte hálás, élj szépen hát, pajtás.
Mai vers
Vihar
2015.11.18. 09:53 agi10
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
A bejegyzés trackback címe:
https://egyensulyt.blog.hu/api/trackback/id/tr538088288
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.