A hétvégi eseményünk alkalmával Isaszegen jártunk, ahol esett a hó, lovak ácsorogtak a domboldalon, mi pedig bentről, a kandalló mellől néztük a lehulló kövér hópelyheket egy-egy forró bögre teával a kezünkben.

Mindig elvarázsol ez a látvány. Ilyenkor minden békés és hálát adok azért, amim van. A kézzel fogható és a lelki dolgokért. Lehet, vagyis remélem ez sokaknak természetes, mert nekem nem az. Kamionos gyerekként nőttem fel, Apa sokat volt távol. A hőskor, mikor elindult egy útra és soha nem tudtuk mikor ér haza, hisz abban az időben mobiltelefon és internet még nem létezett. És nem voltak shopok sem az út mentén. Csak az itthonról vitt pogácsa és kenyér, amit Anyával készítettünk neki és ami útközben kiszáradt vagy megpenészedett. Ha lerobbant, felvette a narancssárga kezeslábasát és ott helyben megszerelte az autót. Csupa vidám helyre járt, Irak, Irán, Törökország. Enyhe túlzással, de egyik nap +40 fok a tengerparton, másnap -40 fok a hegyekben. Már felnőtt voltam, mikor elmesélte, hogy levezetett Madridig és vissza alvás nélkül, kamionos nyelven 'egyseggel'. Szülinapja volt a gyereknek, jönni kellett.

Teherán, a hőskorban

Az alma nem esett messze a fájától. Tudományosan még nem bizonyított, de kell lennie egy génnek, ami ezt örökíti, mert az érzés, mikor egy ilyen szerelvényen ülök, az leírhatatlan. És most nem arra gondolok, hogy hatalmas, erős, biztonságos és vagány, hanem arra a boldogságra, amit a volán mögött érzek.

Egyik legkedvesebb élményem, mikor egy Váci utca típusú helyre hajtottunk be véletlenül. Mire kinavigáltam magam, az emberek tátott szájjal bámultak az üzletek előtt és az utolsó manőver után üdvrivalgásban törtek ki. Vagy mikor eltévedtünk Párizsban és az alagútból kijövet a Champs-Élysées-n találtuk magunkat.  A sok elmormolt ima rossz időben, jeges úton, hegyeket megmászva. Vagy olyan szűk utakon, ahol a szemből jövő kamion csak centikre haladt el mellettünk. 40 tonna, 90 km/h. Milliónyi történet.

És ez miről jutott most eszembe? Hogy jön ide a kandalló és a tea? Úgy, hogy kamionsofőrként ez csak ritkán adatik meg neked. Miközben az emberek otthon azon vitatkoznak mit főzzenek vagy melyik filmet nézzék, a sofőrök azon dolgoznak éjjel-nappal, hogy másnap legyen friss kenyér az asztalon, üzemanyag az autókban vagy ajándék a karácsonyfa alatt. Bejárjuk a világot, miközben az életterünk egy bádogdoboz. Távol mindenkitől, akit szeretünk.

Szóval ott álltunk a fűtött nappaliban, néztük ahogy esik kint a hó és hálás voltam. A melegért, a teáért és a cseppet sem hétköznapi életemért. Ki érti ezt?!

Én értem, mert én egy kamionos vagyok. Egy nagyon büszke apa kamionos lánya.

Szilvi