Néhány nap és újra itt van. Újra itt van, újra itt van a nagy csapat. Ja, bocs, ez most nem az a csatorna. Szóval közelít egy újabb év. Amikor mindannyian összecsapjuk a mancsunkat és óvatlanul megfogadunk mindenfélét, amiből jellemzően semmit sem tartunk be. Tudom, tudom, olyan jól hangzik... Én is hajlamos vagyok fogadalmat tenni, bár az elmúlt sok évet visszanézve ennek általában pontosan semmi értelme nem volt.
Újévkor az év egyik leghidegebb, legnehezebb időszakában vagyunk. Ilyenkorra már-már elfelejtettük, milyen is a nyár. Tudod, papucs, rövidgatya, bikini, strand. Ráadásul még legalább két hónapra való tél áll előttünk, az utóbbi években a kelleténél lassabban ébredező márciusról nem is beszélve. Szóval eddigre már össze-összenyomott az élet. A fejünkben a telet cipeljük, a pocakon a mázsányi töltött káposztát, a hátunkon a terheteket, a szívünkben pedig az elmúló év történeteit. Erre lehetne egy kiút az a pillanat, amikor elhatározunk ezt-azt.
Szép és jó ez az egész, de nem biztos, hogy ez az optimális időpont hozzá. Bár már alapvetően a fogadalmakkal sem feltétlenül értek egyet, ha mégis ragaszkodnánk hozzá, érdemesebb a márciusi napfordulót választani. Nem véletlenül tekintik számos kultúrában ezt az év igazi kezdetének. Felébred a természet, csicseregnek a madarak, előbújik a medve és apránként a szoknyák is el-elkezdenek rövidülni. Ez, azt hiszem, a világ egyik legszebb dolga.
Mindenképpen megfogadnál valamit? Javaslok ezt-azt, gondolkodj rajta:
- Bocsáss meg
- Fogadd el magadat és mindenkit olyannak, amilyen
- Engedd el a múltat
- Engedd el a félelmet
- Ne ítélkezz
- Legyél kedves
- Tartózkodj a haragtól
- Nem kell mindent egymáshoz mérni
- Ne vitatkozz
- Szeresd magadat
- Szeress másokat
- Méltányolj
- Érts meg másokat
- Hallgass, figyelj
- Nem fejts meg mindent, ne ködösíts
- Kommunikálj
- Oszd meg másokkal, amid van
- Tanulj
- Engedd el a haragot
- Élj!
Zoli
