Nézzük hát. A kezdetek, az origó, Léda tojásai. Ab initio, a kezdetek helyett sokkal inkább ad fontes, vissza a gyökerekhez ez a helyzet.
Korábban, közel három éven át rendszeresen futottam. Az első fél évben heti hat napon mentem rövid távokra. Főleg gyaloglás, majd a súlyom csökkenésével egyre több kocogás volt benne. Máig tisztán él bennem az első 4 perc, az első 5 km, az első 10 km, az első félmaraton és millió más élmény. Számtalan szép emléket köszönhetek a futásnak, a sportnak. Az aktív életmód sosem állt távol tőlem, volt már itt sok minden más is. Kalapácsvetés, diszkoszvetés, súlylökés, sok-sok évnyi kerékpár, jött ehhez egy kis tánc, majd egy pillanatnyi belekóstolás idejéig úszogattam és a triatlont is megnézegettem magamnak. Voltak kudarcok, sikerek, sérülések, nagy hízás, nagy fogyás, számos életérzést kipróbáltam már. Aztán valahogy másfelé ment a fókusz, eltolódtak a prioritások és az utóbbi másfél évben el-elmaradt a futás, már nem tett boldoggá. Néha-néha elmegyek kocogni egyet, de ez az utóbbi időben a rendszeresség helyett inkább a havi egy alkalom felé konvergál. Szeretnék újra aktívabb életet élni, hiányzik a rendszeres mozgás. 10 éve blogolok, úgy becsülöm, hogy mostanában volt meg az 1000. blogposztom. Az írás régóta velem van, sokat kaptam tőle, továbbra is megtartom, szeretek pötyögni. A futás és írás és a zenélés között sok közös pontot találtam, hasonló a hatásuk.
Boldog, jó élethelyzetben vagyok. Gyönyörűen alakul minden az életemben. Számos olyan folyamat van most, amikre mindig vágytam. Egészséges vagyok, jó emberek vannak körülöttem, szeretem a munkámat, azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek csinálni. Zenélek, énekelek, rajzolok, olvasok, kirándulok, jövök-megyek. Valami azonban még hiányzik. A hangsúly az utóbbi hónapokban úgy érzem, hogy túlságosan a hajtás, az állandó elfoglaltság felé billent a hang súlya. Rendszeresen, hetente többször indul a napom hajnalban. 5-kor ébresztő, fél 7-től már dolgozom és csak késő este, 10-11 körül érek haza. Bár jut valamennyi idő mindenre, amit szeretnék, időnként túl nagy a tempó. Van, amikor arra sem jut idő, hogy megálljak egy percre és átgondoljam az éppen zajló folyamatokat. Többször voltam már ilyen helyzetben, általában nagyon megy a teremtés, amikor bekerülök a flow-ba. A túlhajtás azonban hosszú távon nem fenntartható, előbb-utóbb be kell állítani a megfelelő szintet. A fokozott tempóban néhány kiló is feljött az elmúlt egy évben, de ezzel most nem foglalkozom, teljesen elégedett vagyok magammal. A célom a fejlődés, az önmeghaladás. Számok és idők helyett érzéseket és élményeket keresek.
Olyan ez, mint amikor az űrhajó indul. Remeg a föld, felbőgnek a motorok, elindulnak a rakéták, kicsapnak a lángnyelvek, kis helyen hatalmas erők koncentrálódnak. Amikor elindul, fellángolnak az energiák, kozmikus erők mozdulnak meg, egy pillanatra az egész világ a rakéta elindulására koncentrál. Ahogy feljebb és feljebb repül, egyre kevesebb energiára lesz szüksége.
Azért rendeltem egy Gondevő kulcstartót is, hogy könnyebb legyen belevágni. Nagyon jópofa.
Az indulás már megvolt, most az első fokozatban vagyok, amikor minden maximális fordulaton pörög. Úgy érzem, hogy eljött az ideje az utánégető kikapcsolásának. Bár a gázpedál még a padlón marad, most már 140 % helyett csak 100 % lesz a terhelés. Lépésről-lépésre, a vágyaim és terveim felé vezető úton.
A futásban az a jó, hogy olyankor egy kicsit kikapcsol a világ. Csendben és zenére nem szeretek futni. Sok évig játszottam rezesbandában, bármilyen zenét hallok, automatikusan annak a tempójára lépek. A csend sem jött be. Gyakran egész nap tele van a fejem gondolatokkal, jönnek-mennek a képek, érzések. Ilyenkor a kiürítés, a letisztítás útja számomra az, hogy egy érdekes beszélgetést, előadást vagy podcastet hallgatok. A testem a futásra, a szellemem a beszélgetésre koncentrál. A lelkemben így csend és nyugalom van.
Hosszabb időt hagytam ki, utoljára másfél éve követtem edzéstervet. Szerencsére nem nulláról indulok. A futásban gyűjtöttem már valamennyi tapasztalatot. Túl sokat nem, de annyit igen, hogy óvatosan kövessem a határaimat. A hétköznapokban szinte mindenhova bringával járok, így a kondiból is maradt valamennyi. Mostanában sokat jártam masszázsra, érdekes módon az izmaim látványosan elkezdtek fejlődni.
A cipőm jó, még van benne párszáz kilométer. A felszerelésem megvan. Feliratkoztam néhány új podcastre. A régiekből az Égéstér és a Vendéglő a világ végén maradt meg, minden mást letöröltem. Felkapom a textilt, fülembe a duma, irány a park!
Köbüki jelentkezz, itt MZ/X.
Zoli
